Főrendiházi napló, 1901. III. kötet • 1904. május 7–1905. január 3.

Ülésnapok - 1901-35

A főrendiház XXXV. ülése. 51 gővé lehetett volna tenni a múlt esztendőben megakadt parlamenti tárgyalásoknak rendes menetbe való viszatéritósét, szerintem nem az általános szavazati jog kiterjesztése lett volna ez, de annak a pártnak, a mely — mert a két szó egyet jelent: függetlenség, vagy pedig Magyarorország a magyaroké, — mondom annak a pártnak ha már nem érhetett el concessiót a hadügyi szervezet terén, ezt a concessiót kellett volna legalább elérnie. Mert hiába védelmezzük látszólag Magyarországot hadi erővel, ha békességben a gazdaság fegyverével kirántják alólunk a talajt Hanem méltóságos főrendek, Széchényi Imre gróf igen érdekes fejtegetésében, — elismerem, igen érdekes volt — nem számol a történelmi tanulsággal. O móltósága nem zárkózik el attól, hogy Magyarország nak iparra szüksége van. Hiszen azért utalt, gondolom, az iparnak bizonyos fölényére a mezőgazdasággal szemben. Ámde utalhat-e oly országra, a melynek ma számottevő ipara van és a mely ezt a közgazdasági állapotot nem ugy érte el, hogy bizonyos ideig vódvám-politikát, de mindenesetre minden körülmények közt önálló vámpolitikát űzött. Ha ő méltósága rámutat arra az országra, melynek ma számottevő ipara van, a melynek közgazdasága egészséges ós be tudja bizonyítani, hogy az az ország más országgal közgazdasági közösségben érte el ezt az állapotot, akkor elesik minden érv az önálló vámterület mellett De a mig erre nem mutatnak rá, addig kénytelenek azok, a kik Magyarországot a mai közgazdasági állapotból egy más közgazdasági állapotba akarják átvezetni, az önálló vámterületet követelni, nem azért, mintha az ideális szempontból jobb volna, hanem mivel a megváltozott viszonyoknál fogva azt a stádiumot el kell érnünk éppen ugy, mint a hogy az embernek meg kell öregednie, ha sokáig akar élni. Ha tehát nem lehet rámutatni országra, a mely fejlettebb közgazdasági stádiumba áttérhetett volna a nélkül, hogy önálló vámpolitikát követ vala, nekünk ehhez az egyedül rendel • kezesre álló eszközhöz kell akarva, nem akarva, alkalomadtán, jól megfontolva a körülményeket, óvatosan — ezt mindig megmondom — nem elhamarkodva, a megfelelő készületek után hozzáfognunk. A megfelelő előkészület szerintem az, hogy az állam pénzügyi helyzete legyen nemcsak kielégítő, hanem legyen jó, az ország pénzügyei legyenek teljesen rendezve és ne sújtson bennünket mostoha esztendő. Az utóbbi természetesen nem látható előre, hanem épen ezért legyen oly jó az államháztartás rendezettsége, hogy még mostoha esztendőnek is aggodalom nélkül elébe nézhessünk. Már pedig egész tisztelettel kell megjegyeznem, hogy ón igen félek, hogy pénzügyi tekintetben mi nem fogjuk megtartani a takarékoságnak azt a mórtókét, a melyre szükségünk volna. Vannak jelek, a meij^ek arra mutatnak, hogy a költekezési hajlam igen nagy. A helyes pénzügyi kezelést nem egyedül a szoros értelemben vett pénzügyi tárcza keretében kell előkészíteni ós érvényesíteni, az álta-, lános politikának kell olyannak lenni hogy annak alapján takarékoskodni lehessen. Ha ily intézményeket állítunk fel nyakra-főre, ha messze viszszük azt, a mit szeretnek a haladás politikájának nevezni, de a mi lényegében nem egj'ób, mint az államhatalom körének folytonos túlterjesztóse: akkor megalkotjuk az intézményeket, melyek a bennök rejlöerőnél fogva akarva nem akarvafolyton ujköltségeket zúdítanak nyakunkba. A takarékosságtól, sajnos, kezdünk eltérni, méltóságos főrendek. Remélem, hogy ez az eltérés nem fog sokáig tartani, mert át fogják