Főrendiházi napló, 1901. III. kötet • 1904. május 7–1905. január 3.

Ülésnapok - 1901-35

50 A főrendiház XXXV. ülése. mely szerint: társsal bírni annyi, mint úrral birni. Habere socium est habere dominnm. Kölcsönös ez a korlátozás, csakhogy Ausztria gazdaságilag fejlettebb lévén, mint mi, közgazdasági fejlettségét nagyobb mórtékben képes a közös vámterület mellett felhasználni velünk szemben, mint a hogyan közgazdasági fejlettségét velünk ' szemben külön álló vámterület mellett felhasználhatná. Azok a veszélyek, a melyekre Széchényi Imre gróf rámutatott, hogy t. i. az önálló vámterület felállítása bizonyos tekintetben a magyarság fölényét fenyegetné, — megengedem, az ország némely részében fenforoghat, de már beszédének végső mondata talán ugy, a mint azt fel állította, még sem fogadható el, hogy t. i. a magyar ipar a magyarságra ártalmas. Széchényi Imre gróf: Az önálló vámterület által gyorsan és előkészület, nélkül előállított magyar iparra nézve mondtam ezt. Prónay Dezső báró: Kérem, ezt a magyarázatot most méltóztatott hozzáfűzni, de az előbb igy méltóz tátott berekeszteni beszédét (olvassa) : >• A magyar ipar a magyarságra ártalmas volna«. Egyébként elfogadom ő méltósága rectificatióját, hisz ezzel rartozunk egymásnak Foglalkozom azonban bővebben és behatóan azokkal az eshetőségekkel, a melyekre ő méltósága rámutatott. Veszedelemnek tartom én is azt, ha Magyarországon idegenek, közgazdasági túlsúlyra tesznek szert. így állítom fel ugyanis a tételt egész általánosságban, legyen már mcst ez a közgazdasági és ezzel együtt társadalmi túlsúly bármily téren, veszedelemnek tartom, ha idegenek, akik nem magyar honpolgárok, Magyarországon földbirtokot szereznek; veszedelemnek tartom a magyarságra nézve, — azért gazdálkodhatnak nagyon jól. Veszedelemnek tartom azt is, ha Magyarországon keletkeznek nagy gyártelepek idegenek kezén ós azon remény nélkül, hogy az illetők nem csak névleg lesznek honpolgárok, de időben valóban is magyarokká válnak. A helyes politikát szerintem két szóba lehet összefoglalni: Magyarország a, magyaroké. Magyarország a magyaroké közjogi tekintetben, Magyaroszág a magyaroké közgazdasági tekintetben, Magyarország a magyaroké társadalmi tekintetben. Erre föl lehet építeni az egész politikát. Hozzáteszem mindig, hogy magyar alatt minden ma,gyar honost értek, a ki szivében, lelkében magyar, bármilyen legyen is anyanyelve, bármilyen a vallása. Ezt az állapotot elő kellene mozdítani és ezt a politikát. Ennek egyik feltétele volna igenis az, hogy az idegenek számára a földbirtok megszerzését feltételekhez kellene kötni. Talán oly súlyos feltételhez, a mely a kizárással majdnem azonos. Nagyobbszabásu g}^ártelepek létesítését idegenek által is feltételekhez lehetne kötni, és ezáltal elejét lehetne venni ennek a A^eszedelemnek. De vigyük végig ezt a politikát! Ne tegyünk alapítványt aiTa, hogy ezer magyar ifjú féligmeddig kiközösittessók az országból és csináljanak belőlök, megengedem, igen tisztességes embereket, jó katonákat, de nem magyar katonákat. Magyarország a magyaroké. A mit a magyar udvartartásra adunk, abból tehát állittassók fel a magyar udvartartás, stb. Vógigvihetném a költségvetés minden tételére alkalmazva ezt a mondást, de a méltóságos főrendeket nem fárasztom, nem untatom vele. . De oly nagy súlyt fektettem volna ón arra, hogy az idegeneknek Magyarországban való birtokszerzési képessége feltótelekhez köttessék és megszorittassék. hogy ha volna valami, a mitől szerintem füe-