Főrendiházi napló, 1901. III. kötet • 1904. május 7–1905. január 3.
Ülésnapok - 1901-41
Á. főrendiliáü XLÍ. ülésö. 111 szeres mesterséges törekvés ennek az izgalomnak felkeltésére (Ugy vau! Ugy van!) és terroristicus állapotoknak felidézésére. Én tehát kijelentem azt is, hogy igenis elsőrendű eminens kötelességemnek tartom, mint belügyminiszternek magamra nézve is, de kötelességének tartom az ország minden hatóságának, hogy minden ilyen ter"•'orizálási kísérlettel szemben pártkülönbség nélkül minden választónak vayyoni és szemébybiztosságát és azt, hogy választói jogát minden pressió nélkül szabadon gyakorolhassa, megvédje (Élénk helyeslés.) és a mennyiben ezen a téren a hatóságok kötelességük teljesítésénél nvu lasztást követnének el, kötelességemnek fogom tartam a legnagyobb szigorral lépni fel. Ezek azok a szempontok, a melyek engem vezetnek ós a melyek között, ismétlem, kötelességemnek tartom mindent megtenni arra. hogy a, választások tisztasága és szabadsága semmi oldalról veszélyeztetve és kétségbevonva ne lehessen. (Elénk helyeslés.) Ezeket kívántam megjegyezni. (Élénk helyeslés.) Elnök: Méltóságos főrendek! Következik a szavazás. Az egyszerű tudomásvétellel szemben Prónay Dezső báró egy határozati javaslatot nyújtott be. Házszabályaink értelmében ez fog elsősorban szavazás alá körülni. Méltóztassanak megengedni, hogy az felolvastassák. Rudnyánszky József báró (olvassa a határozati javaslatot). Elnök: Méltóztassanak azon főrendek, a kik ezen most felolvasott határozati javaslatot elfogadják, azt felállással jelezni. (Megtörténik.) Kimondhatom, hogy a többség nem fogadja el. Felkérem most azon főrendeket, a kik az egyszerű tudomásvétel mellett vannak, szíveskedjenek azt felállással jelezni. (Megtörténik.) A méltóságos főrendek nagy többséggel egyszerűen tudomásul veszik a miniszterelnök úr azon átiratát, a mely szerint ő Felsége a király Budán, a királyi várpalotában holnap délelőtt 11 órakor az országgyűlést trónbeszéddel berekeszteni méltóztatik. Én a magam részéről felkérem a méltóságos főrendeket, hogy az ünnepélyes berekesztésre teljes számmal már fél 11 órára a királyi várpalota tróntermében összegyűlni szíveskedjenek. Méltóságos főrendek ! A mint már régebben előrelátható volt, a folyó országgyűlés véget ért az országgyűlési képviselők megbízatásának lejárta előtt. Ha visszapillantunk a lefolyt három évre, bizony csak a hazafias bánat, aggodalom és fájdalom keserű érzete foghat el bennünket. (Ugy van! Ugy van!) A parlamentarismus azon súlyos kórsága, a mely más nemzeteknél már előbb jelentkezett, de melyet ezredéves alkotmányos iskolázottságunk oltalma alatt kikerülhetni reméltünk, miránk is nehezedett és majdnem teljesen meddővé tette azt az időszakot, a melyet a legsürgősebb, legfontosabb, legéletbevágóbb törvényhozási alkotások létesítésére kellett volna felhasználnunk. (Igaz! Ugy van!) Nem nyújthat vigasszt a méltóságos főrendeknek az, hogy e főrendiház mindenkoron készen állt t hasznos munkára és hogy ekkópen a főrendiházat semmiféle mulasztás nem terheli. Kern nyújthat ez vigaszt, méltóságos főrendek, mert ez még érezhetőbbé teszi ténykörülményt, hog}" legjobb akaratunk mellett sem volt módunkban a beállott, sajnos helyzetem változtatni, a mi talán a főrendiház kezdeményezési jogköre szabálytalanságának is folyománya. (Ugy van! Ugy van!) Vigaszt, megnyugvást, sőt biztos reményt csak két helyütt kereshe-