Főrendiházi napló, 1901. III. kötet • 1904. május 7–1905. január 3.

Ülésnapok - 1901-41

.z XLI. illése. 1 | A A főrendihá és kötelezőknek, de azok nem ebben a szakaszban és ebben a törvényben rendeltettek. Ha itt soha nem hivatkozott volna rájuk a törvényhozás, akkor is helytállanának, mert hiszen, hogy meg nem szavazott adókat kivetni ós behajtani nem szabad, ez hosszú évszázadok óta sarkalatos alaptótele a magyar közjognak, az pedig, hogy a költségvetés egy évre szóljon, a 48-iki törvényekben rendeltetett el Ennek folytán itt csak ismételt a törvény régi törvények alapján, már ugy is kötelező érvónynyel biró jogszabályokat. Ezt csak azért tartottam szükségesnek megjegyezni, nehogy bárki is — ő méltósága bizonyára nem tenné, de akadnának az igazságnak hivei a sajtóban ós másutt, a kik szívesen megtennék — nehogy bárki is azt próbálja állítani, hogy ón a mag}rar közjognak ezen sarkalatos alapelveit kétségbe vonni, vagy a törvénykönyvből kiescamotirozni akartam volna. A másik, a miért egy rövid nyilatkozattal tartozom, a választások kérdése. Méltóságos főrendek ! Én a választásokra vonatkozólag ismételt alkalommal nyilatkoztam. Adott nekem erre alkalmat az a tény, hogy azóta, hogy a jelen felelősségteljes állásomat elfoglaltam, ismételten volt alkalmam belügyminiszteri minőségemben pótválasztások alkalmával intézkedni és eljárni. Én tehát ma egyszerűen utalhatok azokra a kijelentésekre, a melyeket tettem akkor és a melyektől eltérni jelenleg, az általános választások alkalmával sem szándékozom. Igenis én óhajtom, hogy a válasz tások tisztasága lehetőleg minden oldalról ós minden tekintetben megóvassék és a mi rajtam áll e tekintetben, azt meg is fogom tenni. Tehát a magam részéről tartózkodni kívánok minden meg nem engedett eszköz használatától, a magam részéről kötelességemnek tartom ügyelni arra, hogy a köztisztviselők azokat a tilalmakat, a melyeket a törvény állit az ő választások körüli eljárásuk elé, lelkiismeretesen megtartsák. A törvény taxatíve sorolja fel, hogy mik azok a cselekmények, a melyeket a tisztviselőnek tennie nem szabad. Ezen tilalmait a törvények pontosan és lelkiismeretesen kell hogy megtartsák a tisztviselők és a mennyiben, — remélem nem lesz erre szükség — de a mennyiben e tilalmak áthágatnának, tudni fogom ilyen ebetekben kötelességemet. Másrészről azonban a magyar törvényhozásnak soha nem volt szándéka ós remélem, nem lesz a jövőben sem, a magyar intelligentiának azt a fontos ós kivájó rétegét, a melyet a köztisztviselői karban bírunk, megfosztani attól a jogától, hogy a közéletben a választási küzdelmekben is a törvényben felállított korlátok lelkiismeretes megtartása mellett részt vegyen (Élénk helyeslés ) és érvényesítse a maga erkölcsi befolyását, érvényesítse a maga erkölcsi súlyát, a mi — ós erre nem mutathatok rá elég nyomatókkal - az ország nagy részében egyenesen a magyar nemzeti irány és a magyar nemzeti politika sikeres követelésének előfeltétele. (Helyeslés.) Én tehát meg fogom védeni a tisztviselői karnak azt a jogkörét és nem fogom engedni, hogy ebben a tekintetben bárminő félremagyarázások vagy bárminő terrorizálások által a törvényes állapot elhomályosittassék. (Élénk helyeslés) Constatálom azt is, hogy a közhatóságnak és pedig az elsőfokú hatóságtól fel a legfelsőig egyik eminens kötelessége, a közbiztonságnak és a választási szabadságnak megvédése (Helyeslés.), különösen miután fájdalommal constatáIható nem az, hogy az országban nagy izgalom volna, — mert hála Istennek, az nincs — hanem, hogy van egy rend-