Főrendiházi napló, 1901. III. kötet • 1904. május 7–1905. január 3.

Ülésnapok - 1901-41

A föi undihfU vonatkozik, azért forog fenn az értelmezés szüksége és nehézsége. A homályos törvény illetékes magyarázója maga a törvényhozás. Tessék átlapozni a Corpus Jurisfc, akárhány olyan törvényt találunk benne, a hol egy régibb törvén} t a Rendek magyaráztak, és az u. n. sérelmek nagy részének oka a kétes értelmű törvényeknek a hatalom részéről a hatalom érdekében való félremagyarázása vagy félreértése. Közel fekszik, hogy mi erre az esetre is ugyanezt alkalmazhassuk. A kétes magyarázatot ki nem záró törvényt magyarázni kell, s ez a jövő országgyűlésnek lesz a lel adata. Én határozati javaslatomban azt óhajtottam kifejezni, hogy a főrendiház mintegy annak a reménj^ének ad kifejezést^ hogy ez a magyar alkotmány szellemében ós a magyar akotmány szellemének sérelme nélkül fog megtörténni. Én azt hiszem, hogy az ón határozati javaslatomban nincs egyetlenegy támadó szó, nincsen agressiv czólzat. Egész nyugodtan ajánlhatom én azt a méltóságos főrendeknek elfogadásra. Számot vetettem a méltóságos főrendek hangulatával, midőn igyekeztem legjobb tehetségem szerint azt a határozati javaslatátfogalmazni és szerkeszteni Számot vetettem én azzal, hogy ez a testület nem az, a hol érzelmi momentumokkal hatni lehet, a hol fel lehetne kelteni a szenvedélyeket. Számoltam én ezzel, elég soká vagyok már tagja ennek a háznak, elég soká vagyok szemlélője a magj'ar közéletnek. Ismételve ajánlom határozati javaslatomat a mólt. főrendeknek elfő. gadásra. Ha a főrendiház nem fogadja el és egyszerűen tudomásul veszi a miniszterelnök urnak a bejelentését, természetesen abban is meg kell nyugodnom. Némi változtatást tesz az, hogy a miniszterelnök ur kifejezte azt, hogy az országgyűlés legközelebb összeüljön. XLI. ÜIÓBB. |(jg Keglevich István gróf: Mindig mondta! Prónay Dezső báró: Engedelmet kérek, a főrendiházban ez sohasem volt bejelentve. A hírlapokban olvashattuk, a képviselőházban talán törtónt már ityen kijelentés, de a főrendiház hivatalosan először vehetett ma erről tudomást. Ez formailag igy áll ós vannak bizonyos dolgok, a hol a forma és a lényeg azonos és a ki megsérti a formát, a lényeget is megsérti. Bizonyos megnyugvással hallottam azonban azt, hogy ő nagymóltósága a miniszterelnök ur mindazt, a mit én Deák Ferencz beszédéből idéztem, helyesli, azokat az elveket mind magáévá teszi. Legyen tehát szabad kifejeznem azt a reményt, hogy ő nagyméltósága a miniszterelnök ur a választásokra vonatkozólag is vallja majd Deák Ferencznek az elveit, ki perhorrescált mindent, a mi a választások szeplőtelen tisztaságával ellentótben áll. Adja Isten, hogy úgy legyen és akkor megnyugvással nézhetünk eléje a jövőnek. Tisza István gróf miniszterelnök : Nagyméltóságú elnök úr, méltóságos főrendek! Rövid felszólalásomnak kettős czólja van. Először egy félreértését ő méltóságának kell eloszlatnom. Én tisztán időnyerés okából nem akarnám az egész 1867: X. t.-czikket felolvasni, hanem annak — a mint gondolom, akkor mondtam — lényeges részét . . . Prónay Dezső báró: Érdemleges részét. Tisza István gróf miniszterelnök: . . . érdemleges részét igen, vagyis rendelkező részét olvastam fel, mert csakugyan azon mondatnak első része indokolás és a kettősponttól fogva, onnan, a hol felolvastam, rendelkezés. Ez nem azt teszi — és ebben bizonyára teljes egyértelműség lesz közöttünk — mintha ón a szakasz első részében foglalt kijelentéseket is nem tartanám helytállóknak