Főrendiházi napló, 1901. II. kötet • 1902. október 8–1904. április 25.

Ülésnapok - 1901-24

A főrendiház XXÍV. ülése. 89 tásainak, régi törekvéseinek győzelmét jelentik. Es midőn ma, mint ő Felségének kormánya, a méltóságos főrendek előtt megjelenünk, abban a szeren esés helyzetben találjuk magunkat, hogy a katonai kérdések szempontjából fontos reformokat helyezhetünk kilátásba. Hogy mindenekelőtt azon kérdésekkel végezzek, a mebyek már hivatalbeli elődeink alatt bizonyos kormánykijelentések tárgyát képezték, mi is azon az állásponton állunk, hogy a haesereg jelvényeinek mai állapota az ország közjogi helyzeté nek meg nem felel ós hogy az revisióra, reformra szorul abban az irányban, hogy ott az ország közjogi állása megfelelőleg kidomborittassék Egy másik fontos, küszöbön álló reformkérdés a katonai judicatura megoldásának a kérdése, a hol a kormány törekvése is oda fog irányulni, hogy a katonai büntető eljárásról már oby rég kidolgozás alatt álló törvényjavaslat lehetőleg mielőbb benyujtassék és hogy abban a közvetlenség, szóbeliség ós nyilvánosságra fektett eljárásnál a magyarnyelv érvényesüljön. Ezen érvényesülés módozatait a benyújtandó törvényjavaslat lesz hivatva megállapítani. A harmadik kérdés, méltóságos főrendek, az idegen csapatoknál szolgáló tiszteknek magyar csapatokhoz való áthelyezése. Ezen intézkedés, mely a mint méltóztatnak bölcsen tudni, tulajdonképen egy, már 1868ban kelt legfelsőbb királyi resolutiónak az alapján történik, folyamatban van, a folyó évben már jelentékeny számú ilyen tiszt hefyeztetett át a magyar csapatokhoz ós rajta leszünk, hogy ez a kórdós a 68-iki legfelsőbb resolutio értelmében lehetőleg mielőbb teljesen megoldassók. A legfontosabb ügy azonban, igénytelen nézetünk szerint, amelyben egy jelentékeny reformtörekvés Főrendiházi napló. 1901—1906. II. kötet. megoldására vállalkozhattunk, a katonai nevelés ügye. Mert hiszen ha áthelyeztetnek is az idegen csapatoknál szolgáló magyar honos tisztek, ez által az a tiszthiány, amely a magyar tisztekben állandóan mutatkozik, orvosolva nem lesz. Első feladatunk léhát gondoskodni arról, hogy intózményszerüleg biztosíttassák az, miszerint a tisztképzésnél a magyar elem olyan számmal jusson a hadsereg tiszti rangjához, amely szám a legénységi létszám arányának megfelel. E czél elérésére elsősorban alapítványok felállítása van tervbe véve, amely alapítványok létesítése különösen a magyar intelligens középosztályt fogja abba a helyzetbe juttatni, hogy gyermekeit tömegesebben küldhesse a hadseregbe, de szükség esetére tervbe van véve uj katonai tanintézetek felállítása is, valamint szükség esetén a honvédség katonai intézeteinek megfelelő fejlesztése is. Ez az intézkedés azonban, hogy teljesebb gyümölcsöt teremjen: kiegészítendő a közös hadsereg képzőintózetei nevelési rendszerének némi módosításával is és erre nézve is kijelenthetjük, miszerint a közös hadseregnek Magyarország területén elhelyezett tanintézeteiben a tantárgyak jelentékeny részének tan- és vizsgálati nyelve a magyar lesz, ugy hogy mindazok, akik ezen intézetekből mint végzett növendékek kikerülnek, a magyar nyelvet teljesen bírni fogják. Tehát, méltóságos főrendek, talán nem élünk ülusiókban, ha azt véljük, hogy ezekben jelentékeny reformok foglaltatnak. Jóval több egy századánál már, hogy azok, a kik a korszakalkotó 1791-iki országgyűlésen a magyar nemzeti állam kiépítése körüli alapvető munkát végezték, mint a magyar nemzet egyik jogosult törekvését állították oda, hogy a magyar csapatok magyar tisztek által vezényéltessenek. Jogosult törekvése ez 12