Főrendiházi napló, 1901. II. kötet • 1902. október 8–1904. április 25.

Ülésnapok - 1901-24

90 A főrendiház a magyar nemzetnék, amely nemcsak ellentótben nem áll a hadsereg közösségével, de egyenesen fontos katonai érdeket is szolgál, mert hiszen egy hadsereg harczképességére nézve korántsem közönyös kérdés az, hogy a hadsereg legénysége és tisztikara közt teljes fajbeli és érzelmi összhang legyen, amely a háború különböző viszontagságai közt minden megpróbáltatáson könnyebben segíti át a sereget. így állván a dolog, méltóságos főrendek, midőn mi ezekkel a fontos és örvendetes reformokkal léphetünk az ország közvéleménye elé, talán nem élünk illusiókban, ha a reménynek bizonyos fokával fordulunk azok felé, a kik eddig megakasztották az államgépezet működését, azzal a kéréssel, hogy szemben ezzel a helyzettel ne képezzék további akadályát annak, hogy megszavaztassanak azok a törvényjavaslatok, amelyek az államnak — hogy ugy fejezzem Ifi magamat — a mindennapi kenyeret vannak hivatva megadni. (Élénk helyeslés). Egyebet nem kérünk; mi tisztán és kizárólag azt kérjük azoktól, akik a parlament működését megakasztották, hogy a mesterséges, extrém eszközöknek felhasználásával hag}^janak fel ós nyújtsanak módot a többségnek <%l 13). hogj^ meggyőződéséhez képest megszavazza az állami legelső rendű szükségleteket (Élénk helyeslés) és ezek megszavazása által juttassa ezt az országot abba a helyzetbe, hogy végre necsak helyreállítsa az alkotmány kifogástalan működését, de megoldhassa az államnak azon sürgős és nagyfontosságú ügyeit, amelynekek továbbra is megoldatlanul hagyása a nemzet legéletbevágóbb érdekein boszulná meg magát. (Ugy vanl) .Hiszen, ha csak a közgazdasági térre nézünk: az egész világ korszakalkotó elhatározások küszöbén áll; a nemzetközi gazdasági politika forXXIV. ülése. dulópontra jutott; most van itt az a pillanat, a midőn mindenik államnak kötelessége és módjában is áll legfontosabb forgalmi érdekeiről gondoskodni. Én nem hiszem, hogy a magyar nemzet érdeke azt kívánná, hogy most kössük meg a saját kezeinket; most kárhoztassuk tehetetlenségre magunkat; most álljunk tanácstalanul az eseményekkel szemben. (Helyeslés ) És ha ebben a helyzetben/ a nemzet ezen érdekeit tekintve ós figj^elembevéve, az országgyűlés másik házának azon pártjai, a kik eddig akadályául szolgáltak a törvények megalkotásának, abbanhagyják . az extrém fegyverek további használatát, erős meggyőződésem az, hogy ezt tehetik nyugodt öntudattal, felemelt fővel, megalázkodás nélkül, mert hiszen nem meghátrálás az, a mit tőlök kérünk. Az a küzdelem, a melyet vívtak, megtermetté gyümölcseit, ők teljes joggal mutathatnak az eredményekre, a melyeket kivívtak, de igénytelen nézetem szerint nem viselhetnék a nemzet előtt a felelősséget azért, ha ezt az állapotot továbbra is fentartanák. (Igás! Ugy van!) Adja Isten, hogy csakugyan mentől előbb sikerüljön az alkotmányos gépezet normális működését helyreállítani, hiszen egy egész sorozata van az intézkedéseknek, a melyeket a törvényhozásnak teljesítenie kell, hogy a rendes kerékvágásba jussunk vissza. Itt van az ujonezok megszavazásának kérdése, itt van az indemnity megszavazása, most már, gondolom, 1903 végéig, mert hiszen már az esztendő legvégéhez jutottunk és itt van az intézkedés az 1903-iki költségvetést illetőleg is. A mi ezt az utóbbi tárgyat illeti, a kormány álláspontja az, hogy ma már, midőn az óv legnagyobb részén túlvagyunk, az 1903. évi költségvetés változatlan elfogadása nem volna indokolva, hiszen az esztendőből több mint tiz hónap alatt utalványozások