Főrendiházi napló, 1901. II. kötet • 1902. október 8–1904. április 25.

Ülésnapok - 1901-24

88 A főrendiház XXIV, ülése. Elnök: Méltóztatnak tudomásul venni. A képviselőháztól beérkezett egy üzenet és egy kegyelmes királyi kézirat. Kérem, méltóztassék felolvasni. Rudnyánszky József b. jegyző (olvassa a képviselőház 1903. évi november 4-én tartott ülésének jegyzőkönyvi kivonatát). Elnök: Következik a kegyelmes királyi leirat felolvasása. Rudnyánszky József b. jegyző (olvassa az előző kormány felmentéséről és Tisza István gróf ministerelnökké való kinevezéséről szóló leiratot. Elnök és a ház tagjai felálltnak). Elnök: A kegyelmes királyi leirat e házban szabályszerűen kibir-* dettetvén, hódolatteljesen tudomásul vétetik és biztos megőrzés végett az országos levéltárba fog szállíttatni. Rudnyánszky József b. jegyző (olvassa a miniszterek kinevezésére vonatkozó királyi leiratot). Elnök: Tudomásul vétetik. Ezután felkérem a háznagy urat, hogy az újonnan kinevezett kormányt a főrendek termébe vezetni szíveskedjék. (A kormány tagjai Nyáry Jenő báró háznagy vezetése mellett megjelennek. Élénk éljenzés ) A miniszterelnök úr kivan szólani. Tisza István gr. ministerelnök: Nagyméltóságú elnök úr, méltóságos főrendek! Midőn ő Felsége legkegyelmesebb elhatározása nyomán az ország kormányzatát kezünkbe veszszük, kötelességünknek ismerjük megjelenni a méltóságos főrendek szine előtt is, bemutatkozni, kérni méltóságtok hazafiúi támogatását és tájékoztatni méltóságtokat azon politikai irány felől, a mely bennünket kormányzatunkban vezetni fog. Tudatában vagyunk annak, hogy nehéz időkben, nagy feladatok megoldására vállalkoztunk. Hiszen az ország alkotmányos gépezete hosszú időn át meg van akadva, az országgyűlés hónapok óta egy eredménytelen vita útvesztőjében tévelyeg, és az ország legfontosabb érdekei kielégítésre, megoldásra nem találnak. Kezdetben a katonai terhek tervezett felemelése volt az az ok, a mely ezt a situatiot előidézte; időközben változott a helyzet: az ujonczlótszám felemelósót czólzó törvény visszavonatott, de ez a helyzetmegjavitására nem vezetett. Nem vezetett pedig azért, mert tagadhatatlanul a nemzeti közvélemény széles rétegeiben bizonyos általános ós mélyreható izgalom mutatkozott, a mely a rendezett állapotok helyreállításának további akadályául szolgált Ma azonban constatálhatjuk, méltóságos főrendek, hogy e kórdós tekintetében bizonyos nyugvópontrajutottunk,és azt hiszem, hog}'' a lefolyt hónapok eseményeinek tanúságául két tényt, két igazságot constatálhatunk. Az egyik az, hogy tagadhatatlanul a nemzeti közvélemény szóles rétegeiben ól a vágy az iránt, hogy a közös hadseregben magyar vezényszó ós magyar szolgálati nyelv legyen; a másik tény azonban az is, hogy ezen vágy elérésére czólzó törekvéseiben a magyar nemzet, mondhatni, egyhangúlag visszariad egy mélyreható conflictus következményétől és azt az áldásos összhangot korona és nemzet között, a mely egy valóban eredménydús nemzeti politikának alapkövét kell, hogy képezze, még ezen czélért sem kívánja megszüntetni. Ily körülmények között a korona volt az, a mely segítségére jött spontán elhatározásából a nemzetnek, hogy ezen útvesztőből kivezesse; segítségére jött akként, hogy míg egyfelől kifejezésre juttatta ragaszkodását az 1867-ben megalkotott közjogi alaphoz, ragaszkodását a hadsereg egységes vezérletéhez, vezényletéhez és belszervezetéhez, addig másfelől módot nyújtott arra, hogy a hadsereg körül felmerülő kérdésekben olyan reformok valósittassanak meg, a melyek a nemzet régi óhaj-