Főrendiházi napló, 1901. II. kötet • 1902. október 8–1904. április 25.

Ülésnapok - 1901-21

A főrendiház XXI. ülése. 75 seggel foglalkozzam, a minőt a conclusio óhajtani látszik, mert a bevezető beszédnek különösen némely passusa már önmagában nem kérdés, nem felvilágosítás nyújtására intézett felhívás, hanem meglehetős — elismerem, nem merev szavakban — elitélés ós megvádolás oly mértékben, a minő mértékben, ha öntudatom azt mondaná, hogy illetékesen történtek ós jogosultak, akkor legyen meggyőződve a méltóságos gróf, hogy itt ezen a helyen nem találkoznék velem. A méltóságos gróffal egyetértek abban, hogy nagy kár ós nagy baj, a károknak és bajoknak egész tömege állott elő a mai áldatlan állapot következtében. Igaz, a teendőknek egész hegye áll előttünk; nagy tömeggé torlódtak össze s azokat nem tudjuk elintézni. Az országnak nemcsak hitele, de az országnak állása, positiója, prestige kétségtelenül szenved, alatta; s az a teljesen sivár állapot, a melybe belehelyezett minket a mai parlamenti situatió, az erkölcsi, a gazdasági, a politikai és nemzeti károknak egész sorozatát vonja maga után. És senki sem fájlalja jobban, mint ón ós senki sem figyelmeztette komolyabban ós behatóbban ezekre a képviselőház kisebbségét, mint én De hát a t. főrendiházi tag úr azt mondja, hogy ez az áldatlan állapot onnét van, — mert hisz az ellenzék felforgat mindent ós pátenst érdemelnék ezért az arcanumért, mert egyebet nem tudok tenni, mint ennek ellentállani. Szüntessem ezt be. Szíveskedjék az ellenzékhez fordulni és talán jobban tette volna, ha annak kötné lelkére, hogy hagyjon fel a kisebbség akaratának erőszakolásával. S a mint ő mondja s ebben van az ő megvádolásának az a cliaractere, a melyet nem tudok elfogadni s a melyet visszautasítok — miért nem nyúlok erőszakos, de törvényes eszközökhöz? Mert talán magamat kímélem, hogy itt álljak mint vir integer scelerisque purus vagy az »apres moi le déluge« vezetne engem? Hát legyen meggyőződve a méltóságos gróf úr, — talán elég hosszú politikai múlt fekszik mögöttem — hogy ón tőle ezt a megvádolást nem érdemeltem meg. Talán nem is illetékes ós jogosult erre. Vissza is utasítom önérzetem egész erejével ezt a motívumot, a melyet nekem tulajdonit. Én nem kíméltem egyéniségemet, egyéni érdekeimet semmi körülmény között sem, akkor sem, a mikor vállalkoztam erre a feladatra, azon négy óv óta sem és ma sem. Lehet-e nekem egyéni indokokat tulajdonítani? Engem csak egy vezet és ez az, hogy azt a törvényes állást, a melyet elfoglalok, azt a törvényes és alkotmányos keretet, a melyben mozgok, azzal a nem alkotmányos, nem parlamentáris küzdelejnmel szemben megtartsam és küzdjek állhatatosan a parlamentarismus elve mellett és elientálljak az erőszaknak, a melyet a kisebbség alkotott. Hát a t. méltóságos gróf úr erőszakos, de törvényes eszközöket kivan tőlem. Tudatával bir-e, hogy ez aztán az igazi csodaarcanum lenne: • törvény ós erőszak? Ha meg méltóztatik magyarázni, hogy mi az az erőszakos eszköz, a mely egyúttal törvényes ós mi az a törvényes, a mely egyúttal erőszakos is, hát akkor bölcs tanácsát követni fogom. De addig, a míg nekem meg nem magyarázza azt, hogy törvényesen hogy lehet erőszakot alkalmazni, addig már csak az én politikámat tartom helyesebbnek, hiszen ez a természete is. Megtámadtatott a kisebbség részéről a mi munkaprogrammunk; a kisebbség gátolja a többséget, hogy megnyilatkozzék. Ha én ennek ellentállok: nem csak természetes, helyes politikát követek-e? Ez gyengeség? kérdem ón. Mást ezzel szembe szegezni nem lehet, mint azt, a mi az alkotmánynak, a törvénynek és a parlamentarismusnak lényegében van. 10*