Főrendiházi napló, 1901. II. kötet • 1902. október 8–1904. április 25.
Ülésnapok - 1901-21
76 A főrendiház XXI. ülése. Ott állok azzal az áradattal szemben, mint egy hullámtörő, nem távozom helyemről mindaddig, a mig a koronának és az országgyűlés, illetőleg a képviselőház többségének bizalmát birom, teljesítem kötelességemet, nem teszem le a fegyvert és nem capitulálok. Hát talán ezzel segítenénk? Nem! Ezt a capitulatiót talán nem akarja a méltóságos gróf úr, hanem akar úgynevezett erélyes rendszabályt. Sokat hallok ilyenről beszélni ós mindaddig igenis egyetértek azzal, a mig erélyes ellentállásról van szó, a mig azt nem mondja valaki, hogy ez nem egyúttal törvénytelen, vagy alkotmányellenes, vagy erőszakos eszköz. És hogy megérthessem, hogy megvizsgálhassam a dolgot: nem törvénytelenség lenne-e az az ajánlott erélyesség, tudnom kell, hogy mit akar valaki in concreto. Mert a mig a méltóságos gróf úr nagybölcsen ezt csak ilyen szólamokba rejti ós nekem meg nem mondja, hogy mi az, addig, engedelmet kérek, lehetnek bölcs tanácsai, gondolatai és mélységes lehet azok értelme, de nem tudok hoz• zajuk szólni, mert nem ismerem őket Azt kérdezi a méltóságos gróf úr. hogy van-e nekem a pactumban, a mebyet annak idején igy neveztek a politikai journalistica jargonjában: én úgy n eveztem, hogy p ártkö zi egy ez • meny és pártközi megállapodás, van-e valami e pontozatokban olyas, a mi engem megköt és engem erélyesebb rendszabályoktól visszatart és ha ilyenek nincsenek, akkor a passiv ellent állás szerinte kigúnyolt ós nagyon helytelen politikáját mikor adom fel ós mikor érvényesítem a többség akaratát ? A mi az első kórdóst illeti, ezt a kérdést, a mely szinte egy bizonyos vádnak a fullánkját birja magában, a magam részéről egyszerűen azzal viszonozhatnám, hogy azt válaszolom reá: ilyen nincsen, ilyen nem is lehet, mert mindenki tudja, és tudni kell a méltóságos gróf úrnak is, — a ki szorgosan foglalkozik és nagyon helyesen teszi, én is csak örülök neki, a politikával, hogy a pártközi egyezmény, a melyet ezelőtt négy évvel és egypár hónappal, szóval 1899. februárban megkötöttem, annak minden pontja közzé lett téve, ismeretes mindenki előtt, ós abban semmiféle olyan dolog absolute nem volt, a mire a a t. méltóságos gróf úr czólozni méltóztatott. Megmondtam a képviselőházban nem egyszer, hogy annak nincs semmiféle titkos pontja, és nem is lehet, mert közdolgokban én titkosat nem szoktam csinálni semmit, hanem, a miben akkor megállapodtunk az akkori pártok vezéreivel, azt Írásba foglaltuk és másnap közrebocsátottuk. Abban pedig erről egy betű sincs; sőt ellenkezőleg, benne volt a curiai bíráskodási törvényjavaslat törvényre emelése és a házszabályok módosítása úgy, a mint azok szakaszról-szakaszra tárgyaltattak ós minden egyes módosított szakasz benne volt a megállapodási jegyzőkönyvben. Ezek a módosítások szigorításokat és az obstructio megnehezítését czélozták, fájdalom, lehetetlenné nem tették. Mi akar tehát ez a vád lenni? Azt hiszi talán a méltóságos gróf úr,, hogy én kímélettel vagyok a kisebbség iránt, vagy a kisebbségnek kénytelen vagyok meghajolni ? A ki e küzdelem közepette elmondott beszédeimet figyelmére méltatta, ós a ki azt az erős küzdelmet látja, a melyet folytatok hat hónap óta, 1 elkiismereretem legjobb tudatában ós tehetségemnek minden ertjével, az talán igazságosabb ítéletet fog mondani, ós nem fogja azt mondani, hogy kímélem az ellenzéket Tessék tehát mégmondani, hogy eljárásomban mit nem tart helyesnek ? Tessék megmondani ! Miután constatáltam, hogy nekem absolute semmi megállapodásom nincs: azt mondja, szándókozom-e erősebben fellépni?
