Főrendiházi napló, 1901. II. kötet • 1902. október 8–1904. április 25.

Ülésnapok - 1901-21

XXI. ülése. JA A fSrendihá volna a fennebb vázolt áldatlan stituátiónak véget vetni Ez a ház nem jutott eddig szóhoz e kérdésben — óhajtanám tehát, hogy bölcsesógét még idejekorán nyilatkoztassa — állást foglalván azon felvilágosítások mellett vagy ellen, melyeket a kormánytól kérni fogok. Mily politikát proclamált a 'kormány az obstructió ellen? A »passiv resistentia« politikáját, melyet a kormány, a ministerelnök úr szavai szerint akár három évig is képes folytatni. A kormány t. i. azt hiszi: hogy ily módon az ellenzék, belátva az obstructió által okozandó károkat — vagy feladja ellentállását, vagy erkölcsileg tökéletesen lejárva, létalapját elvesztve, mintegy politikai harakirit követve el, — közelebbről még meg nem határozható módon — mintegy . elillan, semmivé válik Azt hiszem, méltóságos főrendek, hogy ez az okoskodás — a legilledelmesebben is kifejezve, az öntudatlan politikai méta physika jellegét birja és egészen tarthatatlan. Azt hiszem uraim, hogy az idea, a qualifikált többséget passiv ellentállásra használni, pátenst érdemelne: mennyire más képe volna a világnak, ha ez a dicső érvelés már előbb jutott volna érvényre, — ha Moltke nem használta volna fel számbeli főlényét, vagy ha, — mert határozott minoritásban volt, Leonidásból persa sah lett volna. Nagyméltóságod magára méltóztatott vállalni a gazdasági kiegyezés átgyúrását ós a politikai élet sanálását, megkapta mindkettőre az ország szabadelvű többségének fel tótlen bizalmát, toronymagas többségét. Miért nem méltóztatik ezzel a többséggel hátamögött a rendet fentartani ós a többség akaratát keresztülvinni ? Miért kell önnek a tétlenséget, mintarcanumotproclamálni, ha többsége van, -— vagy talán nem megbizható-e ez a többség? Talán nem követné-e a többség nagymóltóságodat, ha az ellene, ha az ország ellen alkalmazott erőszakot, erőszakos, de törvényes utón próbálná megtörni? Samassa József egri érsek: Törvény és erőszak? Esterházy János gr.: Vagy nem mer-e a haza javára erőszakot alkalmazni, mert igy megmarad nagyméltóságod vir integer scelerisque purus ? Azt tetszik talán gondolni: Aprés moi le dóluge? Jőjjenek-e később azok, esküdt ellenségeink, a kik — mint Tisza István gróf mondta — a jó időket ma sem tudják felejteni, a kik kárörömmel nézik tehetetlen vergődésünket ós várják, hogy az érett gyümölcs az ölükbe hulljon? A politikai öngyilkosság vádját nemcsak azok ellen emeljük, a kik a rendetlenséget szítják, de azok el-len is, a kik a hatalommal a kezökben holmi puhalelkű consideratiók következtében nem mernek erősek lenni. Van -szerencsém a következő interpellatiót előterjeszteni a ministerelnök úrhoz: Vannak-e olyan pactumszerű okok, a melyek ő nagymóltóságát a jelen áldatlan helyzetben az energikusabb politikától visszatartják? Ha nincsenek, szándékozik-e a passiv ellenállás politikáját feledni és az ország java ós hitele érdekében saját akaratát és a többségét sürgősen érvényesíteni ? Széll Kálmán ministerelnök: Nagyméltóságú elnök úr! Méltóságos főrendek! A hozzám intézett interpellatióra azonnal leszek szerencsés válaszolni. Az igen tisztelt méltóságos gróf ur bevezető beszédében ugyan nem nagyon bátorít fel arra, hogy ezzel a kérdéssel, azzal a határozottsággal, azzal az őszinteséggel és azzal az előzékeny-