Főrendiházi napló, 1901. II. kötet • 1902. október 8–1904. április 25.
Ülésnapok - 1901-21
A főrendiház XXI. ülése. 73 tholikus püspök ebbeli minőségében a névjegyzékbe beiktattatik. A képviselőház üzenete fog felolvastatni. Vigyázó Ferencz gr. jegyző (olvassa a képviselőháznak 1903. május 13-áról kelt, a quótabizottság kiküldeté sere vonatkozó átiratát). Elnök: Ezzel kapcsolatban fel fog olvastatni a ministerelnök úrnak határozati javaslata. Vigyázó Ferencz gr. jegyző (olvassa a határozati javaslatot). Elnök : Kiván-e valaki a tárgyhoz hozzászólni? Ha nem kivan hozzászólni senki, határozatilag kimondom, hogy a méltóságos főrendek a képviselőházi határozathoz hozzájárulnak és ennek nyomán elhatározzák, hogy a quóta-küldöttsógbe megválaszta dó öt tag megválasztása iránt az intézkedést még a mai ülés folyamán meg is teszik. Ennek alapján felkérem a méltóságos főrendeket, hogy szavazatjegyeiket azon öt tagra, a kik a főrendiház részéről a quóta-küldöttségbe lesznek kiküldendők, beadni méltóztassanak. (Megtörténik.) Kiván-e valaki még szavazni. (Nem!) Ha nem, akkor a szavazást befejezettnek nyilvánitom és a szavazás eredményének összeállítása czéljából az ülést pár perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Van szerencsém a méltóságos főrendeknek jelenteni, hogy a közös költségek hozzájárulási arányának újból való megállapítására kiküldött bizottságba egyhangúlag meg választattak: Dessewffy Aurél gróf, Harkányi Frigyes báró, Pallavicini Ede őrgróf és Szmrecsányi Pál püspök ; a szavazatok nagy többségével pedig Lukács Antal. A méltóságos főrendek választásáról értesíttetni fognak a képviselőház, a miniszterelnök úr, a pénzügyFőrendiházi napló. 1901 — 1906. II, kötet. minister úr ós ezenkívül a megválasztottak is (Helyeslés) Esterházy János gróf kivan interpellátiót bemutatni. Esterházy János gr.: Nagyméltóságú elnök úr! Méltóságos főrendek! Engedjék meg nekem, hogy az obstructió által előidézett helyzetről néhány szót mondjak. Meddő munka volna ezen ilustris gyülekezet előtt azon áldatlan helyzet részleteit kiszínezni, a melybe az obstructió következtében jutottunk. De azt hiszem, hogy az exdex nem díszes állapot; hogy lassacskán kikopunk minden időből ; hogy a gazdasági kiegyezés terminusai mind fenyegetőbben közelednek, hogy politikai hitelünk és befolyásunk a monarchiában és azon kivül mindegyre csökkenőiéiben van, a minek legjobb bizonyítéka ellenségeink aggressiv viselkedése. Az egész országban egy sajátságos symptoma észlelhető : a higgadt többség látszólagos csődje. Azt hinné az ember, hogy azokba az időkbe került vissza, midőn az járta : »vota non numerantur, sed ponderantur.« Valóban oly súlyosak és erősek-e azok az argumentumok, a melyeket a többség argumentumai ellen felhoznak ? Képzelhető• e, hogy ez ország többságe hazafiatlan dolgokat kíván? Képzelhető-e, hogy ez a kormány, a mely magát Deák erkölcsi örökösének tartja — és mint ilyen el van ismerve, — a jogfeladások olyan halmazát követte volna el, hogy nem érdemelné meg az indemnityt? Ezt nem akarom, de nem is lehet elhinni. Sőt azt vélem, hogy a kik ma az elérhetőnél többet kivannak, nem gondolják meg, mily sértést követnek el a fokozatos nemzeti haladás emberei ellen, midőn nem ismerik el, hogy vógczóljaik azonosak az övéikkel. De végre is a kisebbség nem lóvén mérvadó, a többséghez ós a ministerelnök úrhoz kell fordulnom, mint a kiknek módjában 10
