Főrendiházi napló, 1901. II. kötet • 1902. október 8–1904. április 25.

Ülésnapok - 1901-19

QQ A főrendiház XIX. ülése. hogy a házszabályok 46. §-át felolvassam (olvassa) : »Felszólalhatás a sorrenden kivül.« Ez a szakasz ezíme. »A felszólalási sorrenden kivül szót kérhetnek azok, a kik először napirendre térést indítványoznak; másodszor személyes megtámadásra válaszolni, félreértett szavaikat röviden helyreigazítani kívánják.« Ez az utóbbi rendelkezése házszabályainknak az, a melynek alapján szót kérek. Ha nem méltóztatnak megadni a szólást, elállók. (Halljuk! Halljuk! Elnök csenget.) Méltóságos főrendek, igen sajnálom, de kénytelen vagyok azt következtetni, hogy ő nagyméltósága, a ministerelnök úr szavaimat félreértette, mert czáfolt engem, megnevezve olyan tételeket, a melyeket én nem állítottam. Azt méltóztatott mondani, felállítottam azt a tételt, miszerint az útlevólrendszer egy részé a végrehajtási eljárás. Ezt mondottam; de azt hiszem, ezt nem is lehet megczáfolni, azt nem lehet megczáfolni, hogy egy jogintézmény rendszerébe a végrehajtási eljárás is belé tartozik. Hanem ezen állításomból oly következtetést méltóztatott levonni ő nagyméltósága, a mely következtetést ón nem vontam le, sőt épen az ellenkezőjét világosan kifejeztem. Az útlevólrendszer feletti intézkedés a közös törvényhozásnak vanfentartva. Erre nézve, ugy hiszem, nincs vita A végrehajtás Horvát-Szlavonországok autonóm jogkörét illeti meg; ugy van, magam is azt állítom. A végrehajtási eljárás körében a horvát nyelv kizárólagosságát érinteni nem akarom ós indítványom, illetőleg módosikványom azt nem is érinti. Hanem azt nem méltóztatott megczáfolni, arra a kérdésre nem méltóztatott felelni, hogy van-e jogunk az útlevél külső alaki kellékeinek megállapításához az útlevólrendszer keretében; igen vagy nem. Azt hiszem, van; van pedig nemcsak a fogalomnál íogva, nemcsak a logikánál fogva, hanem az általunk tárgyalt törvény conceptiójánál fogva, e törvény intentiójánál fogva is Ha nem volna, mi alapon indítványozná a ministerium, a midőn e törvényjavaslatot benyújtja, azt, hogy határozzuk meg, minő czímer legyen az útlevélen? Ha nem volna, mily jogczímen állapitanók meg, hogy franczia nyelven állítandó ki- az útlevél? Tehát van jogunk az útlevél külső kellékeit megállapítani, egy korlátozással, azzal, hogy az útlevél kiállításánál felmerülő horvát autonóm jog körében a horvát nyelv kizárólagosságát respectálnunk kell, és én respectálni akarom, de akarom, hogy nemcsak jelvényben, hanem világosan, érthetően, magyar nyelven is legyen rajta az, hogy ez az útlevél a magyar korona országainak összessége nevében, az állami fenség jogából kifolyólag a külföldön élvezendő állami oltalom jelvényeként adassék ki, (Helyeslés.) a mit sokkal világosabban fog kifejezni az, ha azokon az útleveleken, a melyek Horvátországban lesznek kiállít horvát szöveg mellett nyomtatva, tehát úgy, hogy a horvát közigazgatási tisztviselő ténykedése ott nem lehet akadály, a magyar nyelv is szerepel, világosabban lesz kifejezve így, mintsem ha egy magyar szó sem lesz, hanem lesz egy közös jelvény, a melyet a százezredik ember sem ismer; mert igen kevés ember tudja egyáltalán azt a közös czímert megmagyarázni, mely közös czímer heraldice igen helyesen van összealkotva, de mégis úgy, hogy a ki nem jártas a heraldicában, a régi magyar czímert, a mely a legkiválóbb helyen, a szivpajzsban foglal helyet, mint mellékes dolgot, mint ráragasztott csekélységet fogja tekinteni.