Főrendiházi napló, 1901. II. kötet • 1902. október 8–1904. április 25.

Ülésnapok - 1901-19

A főrendiház XIX. ülése. 61 Egyébként, méltóságos főrendek, nem akarom a méltóságos főrendeket tovább fárasztani. O nagymóltósága a belügyminister úr olyanokat czáfolt, a miket nem állítottam. Azokra alkalmazta valószínűleg azt a kifejezést is, hogy semmiféle logikus következtetést levonni az általam mondottakból nem lehet. Azt hiszem, hogy felállíthatjuk a tételt igen röviden. Közokirat-e az útlevél, igen vagy nem ? Nem hiszem, hogy azt állithatná valaki, hogy nem az. Egy állami intézmény törvényhozási szabályozásánál, a melynek egyik lényeges alkateleme egy közokirat kiállítása, ezen közokirat alaki kellékeinek megállapítása bele tartozik-e ama jogintézmény rendszerébe, igen vagy nem? Azt hiszem, igen, és logice ezt megczáfolni igen nehéz volna. Van-e tehát jogunk az útlevelek alaki kellékeiről intézkedni? Azt hiszem van. Yan-e korlát e tekintetben ? Van: A horvát nyelvnek, a horvát autonóm közigazgatási hatóságok ügykezelésénél a horvát nyelv használatára nézve megállapított kiváltsága. Ez, de semmi egyéb. Az én módosításom érinti-e ezt? Legjobb meggyőződésem szerint, nem érinti ós ő nagyméltósága, a ministerelnök úr nem is utalt arra, hogy ez ellenmondásban állana az általam felállított logicai törvónynyel. Az az állítás tehát, hogy az általam elmondottakra nézve logicai következtetésekről nem lehet szólni, egyszerűen tárgytalan. Elnök: Méltóságos főrendek ! Nem akartam másodszor is ő méltóságát félbeszakítani; csak a czímet nem választotta meg helyesen, mert nem a házszabályok 46. §-a határoz a vita jelenlegi stádiumában, hanem 53. §. A 46-ik §. szól a felszólalás' sorrendjére ós a soronkivüli felszólalásról tárgyalás közben. Az 53-ik szakasz pedig szól a vita befejezése utáni felszólalásról. Jelen esetben, miután kérdeztem, hogy kiván-e valaki szólni vagy sem és senki sem jelentkezett, a vitát bezártnak nyilvánítottam és ezért mondtam, hogy a jelen esetben az 53 ik szakasz értelmében mint inditványozónak, vagy módositvány-beterjesztőnek joga van szólni és azért nem is szakítottam félbe felszólalásában. Kötelességem volt ezt megjegyezni, nehogy ebből később praejudicium támadjon. Széll Kálmán ministerelnök; Csak egy pár szó elmondás ira kérek engedelmet. 0 nagyméltósága mostani felszólalásában igen erélyesen tiltakozik az ellen, hogy nem helyesen alkalmaztam ő reá, a mit mondani szerencsém volt, hogy a felállított tételből nem látom logikailag kivonhatónak azt a conclusiót, melyet ő móltósága megállapított ós azt mondja, hogy én nem czáfoltam azt, a mit ő mondott, hanem egyebeket Nem akarok e felett hosszasan vitatkozni, csak azon méltóságos főrendekre hivatkozom, kik kegyesek voltak meghallgatni, hogy én mostani beszédemnek legnagyobb részét annak a tételnek a bizoixyitására fordítottam, hogy eltérőleg ő móltósága felfogásától, nekünk jogunk van ugyan az utlevólügyben intézkedni, de csak azon határok között, a melyeket az 1868-iki XXX. törvényczikk megszab. Már pedig miután ezen törvény az administratióban — ós az útlevél kilálitása nem egyéb — a horvát nyelv kizárólagosságát hja elő, nem tudom most sem belátni, mikópen nem lenne az 1868-iki XXX. törvényczikk megsértve az által, hogyha a horvát nyelv nem lesz kizárólagos, mert ha kizárólagos akar lenni, akkor a méltóságos főrendiházi tag úr módosításit nem értem, mert azt a törvény mondja ki. Az ő módosítása tehát épen a kizárólagosságot akarja mellőzni, mert különben nem is adta volna be ós igy kétségtelen, hogy ezt a törvényt sérti. Én csak egy megjegyzést fűzök ehhez; legyen kegyes a méltóságos