Főrendiházi napló, 1901. II. kötet • 1902. október 8–1904. április 25.

Ülésnapok - 1901-19

56 A főrendiház XlX. ülésé. ideutasitja, azt mondja: A végrehajtás körében Horvátországot teljes önkormányzati jog illeti. Az 56 § meg azt mondja, hogy az önkormányzati ügyekben a közigazgatásnak ós a, törvénykezésnek a nyelve kizárólagosan horvát Ezt a három szakaszt egybevetve, előttem kétségtelen, tiszta és világos, hogy bármikópen intézkedjünk a közös törvéiwhozásban, az útlevólügy tekintetében egy határt túl nem léphetünk. Ezért nem osztozom Prónay Dezső bárónak abban a felfogásában, hogy mi föléje helyezhetjük magunkat. Nem helyezhetjük föléje magunkat, egy határt meg kell tartanunk és ez az, a mit az 1868 : XXX. tör vónyezikk, a szerződés természetével biró törvény megszab. E fölé nem helyezkedhetünk, mert ennek a törvénynek az utolsó szakasza, és ez a sanctió — szórói-szóra elolvasom —ezt mondja: »Ez egyezmény a legmagasabb szentesítés után, mint Magyarország és Horvát-Szlavon-Dalmátországok közös alaptörvénye a nevezett országok külön törvénykönyveibe iktattatik; egyszersmind megállapíttatik, hogy ez egyezmény az egyezkedő országok külön törvényhozásának tárgya nem lehet és változás rajta csak ugyanazon módon történhetik, a mint létrejött, mindazon telezők hozzájárulásával, a m el jek alkották.« Miután tehát nekünk ezt az egyez ményt egyoldalulag megváltoztatnunk nem szabad, miután ebben a törvényben az van mondva, hogy az önkormányzat körébe utasított tárgyaknál, a végrehajtási, a közigazgatási belkórdésekben pedig — világosan az van mondva a törvényben — a kizárólagos nyelv a horvát, nekünk egy olyan határozatot hoznunk, a mely a horvát nj^elv kizárólagosságát megsérti, ezen alapszerződésnek a sérelme nélkül nem lehet. Nem tehetek róla, hogy igy van, de így van, és mint jogász, mint politicus, mint gondolkodó ember nem juthatok más resultatumra Ez a törvény világos magyarázata, ós nekünk ezt meg kell tartanunk, mert nekünk szerződésszerű törvényünk van, a melyet sértenünk nem szabad. Azt mondja Prónay Dezső báró ő méltósága, kog}^ az a jogi deductió nem helyes ós egy nagyon érdekes deductiót méltóztatott felállítani, a melyet, engedjen meg, hogy egészen észrevétel nélkül ne hagyjak. Mert első tekintetre, nem tagadom, bizonyos benyomást tesz az emberre. Igen elmésen és igen szépen állította fel a thésist. Leszek azonban szerencsés reámutatni arra, hol van a hézag; ós mert hézag van az okoskodásában, a conclusiot nem tartom helyes. nek. O méltósága azt mondja, hogy a törvény útlevél-rendszerről beszél, már pedig az útlevél-rendszernek egy része a végrehajtás is, és igy, mivel a végrehajtás egy része az útlevélrendszernek, nekünk a végrehajtás egészében, minden vonatkozásában teljes jogunk van intézkedni. Engedelmet kérek, a tétel nincs hel}

r

esen felállítva, Az útlevél-rendszer közös törvónyhozásilag, de mindjárt azt teszi hozzá a törvény, — a mint felolvastam, — »de a végrehajtás Horvát-Szlavón Dalmátországoknak tartatik fenn«. Mit tesz ez a fenfcartás ? Ez a fentartás azt teszi, hogy ő nekik csak a szerint szabad eljárniok, a mint mi meg fogjuk állapítani, de ők járnak el, ők hajtják azt végre a saját orgánumaik által, a saját közigazgatásuk keretében. Ha mi a forumot felállítjuk, — a mint hogy felállítottuk, ahhoz jogunk van — ezen forumok akkópen járnak el, mint Horvátországnak önkormányzati beligazgatási szervei, azokra nézve pedig a horvát nyelv kizárólagossága világosan meg van állapítva. Már most azt mondja ő móltósága, hogy ebből, a mit én állítottam, hogy közös a törvényhozás, de