Főrendiházi napló, 1901. II. kötet • 1902. október 8–1904. április 25.

Ülésnapok - 1901-19

A főrendiház XIX ülése. 57 el van választva a végrehajtás ós az teljesen és kizárólag a horvát nyelv számára fentartva, ez nem következik. Én azt állítom, hogy igenis az következik, mert a végrehajtás az útlevéírendszer ügyében nem lehet más, mint az, hogy az illető kérésére kiadják az útlevelet és ezt pedig nekik nem szabad kiállitaniok máskép, mint kizárólag hivatalos nyelven. Ha állana mit ő móltósága mond, hogy a hol a törvény valamely rendszernek közösségéről beszól, hogy az már a végrehajtásában is a mi ügykezelésünk alá ós intézkedési jogkörünkbe esik és mi odáig mehetnénk, hogy az 1868 : XXX. t.-cz. által stipulált önkormányzati jogoktól is esetleg eltérhetnénk, akkor, engedelmet kérek, a tévedéseknek igen nagy tömkelegébe jutnánk bele, valóságos útvesztőbe. Méltóztassék visszaemlékezni, nem mondja-e ki a törvény az adórendszer közösségót, nem mondja-e ki a törvény a kereskedelmi rendszer közösségét, nem mondja e ki a törvény mindazon dolgok közösségót, a melyek forgalmi, kereskedelmi, ijoari, pénzügyi tekintetben állami • ügyeknek jelentetnek ki Magyarország ós Horvátországok között. És mégis a vógrehajtás terén hogy vagyunk? Lehet és szabad-e azokat magyar nyelven végrehajtani, habár állami ügyeknek jelentetnek ki? Nem. Mert hiszen a törvénynek az 57-ik szakasza azt mondja, hogy még az államilag közösökül kijelentett ügyekben is a közigazgatási orgánumoknak a végrehajtási nyelve ós a hivatalos nyelve a horvát. Mi meghozzuk a közös országgyűlésen az összes adórendszerünk, kereskedelmi rendszerünk és ezen közösügyek felett a törvényeket, ezeket végrehajtják nem horvát orgánumok, de közös orgánumok és mégis horvátul kell nekik vógrehajtaniok, mert a törvény ezt biztosiFőrendiházi napló. 1901—1906. It. kötet. totta. Ha tehát a közös dolgokat — a közösöket is — horvát nyelven hajtják végre a horvát territóriumon, hát engedelmet kérek, hogy lehet akkor azt vitatni, hogy egy kizárólag administrativ beligazgatási kérdésben, a melyet a törvény világosan a horvát autonóm jog körébe utasított, a horvát nyelv nem a kizárólagos, a mikor még azokban is kizárólagos nyelv, a melyek nem utasíttattak oda? Oly ügyekben a horvát nyelv kizárólagosságát vitatni, a melyek oda utasíttattak, engedelmet kérek, logice nem lehet. Egy példát hozok fel, még közelebb fekvőt. T. barátom igen jól tudja, hogy a kereskedelmi jogot illetőleg közös a törvénykezés. A kereskedelmi jog egy tótele a czégjegyzósről is intézkedik. Az a czógjegyzés ép ágy végrehajtása a kereskedelmi törvény egy szabványának, mint a közös útlevélrendszernól végrehajtás az, a mikor az útlevelet kiállítják. Most kérdezem én t. barátomat: A horvát bíróságok azt a czógjegyzést magyarul csinálják ? Ugyebár nem? Hanem csinálják hortul, mert az ő törvénykezési nyelvük a horvát. Ha tehát a törvénykezési nyelv tekintetében a kereskedelmi jognál és egyéb közös dolgoknál ők horvátul vannak jogosítva hivataloskodni, akkor, engedelmet kérek, azt állítani, hogy egy tisztán a végrehajtás terén autonóm horvát ügygyé deciaráit kérdésben nekik más nyelvet lehet használniok, mint kizárólagosan a horvát nyelvet: ón a magam részéről teljesen téves, teljesen elhibázott okoskodásnaktekintem. Ő méltósága azt mondja — ós hivatkozás történt erre az előttem szólott t főrendiházi tag ur részéről is, — hogy ő Felsége nevében adatnak ki az útlevelek. Én egy bizonyos gestust csináltam és ő móltósága azt gondolta, hogy ón tagadom ezt. Én nem ezt a tényt tagadom, 8