Főrendiházi napló, 1901. II. kötet • 1902. október 8–1904. április 25.

Ülésnapok - 1901-19

54 A főrendiház XIX. ülése. természetes dolog, hogy első sorban szavazni kell az ón nézetem szerint az eredeti javaslat felett. Ha az eredeti javaslatot méltóztatnak elfogadni, akkor minden beadott módosítás, én szerintem, elesik ; ha esetleg az eredeti szöveg nem fogadtatnék el, akkor első sorban az én javaslatom, azután pedig azoké, a kik az én álláspontomat nem teszik magukévá, azonban elfogadják a három nyelv alkalmazását; ezzel válik nekem is lehetővé, hogy, ha módosításom el nem fogadtatik, szavazzak egyik vagy másik beadott javaslatra. Elnök: Kénytelen vagyok ő excellentiája figyelmét felhívni arra, hogy a főrendiház szabátyai ebben a tekintetben eltérnek a képviselőház szabályaitól és itt a szavazás nem első sorban az eredeti szöveg felett történik, hanem a módositványok felett ós pedig azon sorrendben, a mint a módositványok a szövegtől távol esnek, vagyis első sorban a szöveghez legtávolabb eső, azután az ahhoz közelebb eső módosítva nyokra. Bánffy Dezső b.: Elfogadom ezt is ! Elnök: Ha tehát szavazásra kerül a sor, első sorban ő excellentiája módosítása jön szavazás alá, azután a többi módositvány Kíván valaki hozzászólni a szakaszhoz ? Ha nem, a vitát berekesztem. Széll Kálmán miniszterelnök: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek ! Sajnálom, hogy másodízben kell a méltóságos -főrendek szíves figyelmét igénybe vennem, de gondolom, természetesnek találja mindenki, a ki ezt a vitát figyelemmel kisérte, hogy azok után az érvelések után, a melyek ma e kérdésben ismételten felhozattak, talán önérzetem, de talán a javaslatom, tovább megyek, a méltóságos főrendek iránti tiszteletem parancsolja, hogy a magam részéről másodízben is igénybe vegyem szíves türelmöket és refieetáljak azokra, a mik ma mondattak, reassummáljam még egyszer azon indokokat, melyek szerintem ezen kérdés eldöntésénél mérvadók, hogy a méltóságos főrendek mindkét ellenvéleménynek mórlegelése után a magok bölcsesége szerint határozhassanak. Mondatott Prónay Dezső báró igen tisztelt barátom részéről ós éppen az imént előttem szólott t. főrend részéről, hogy a politikából nem helyes az érzelmi momentumokat kiküszöbölni akarni. Én ezzel in thesi teljesen egyetértek. Sőt tovább megyek. Azt mondom, hogy a mig emberek ülnek a törvényhozásban, ós emberek mozgatják az állam gépezetét kormányzatban ós a törvényhozás termeiben, mig emberek vezetik az ország politikáját és sorsát, az érzelmeket kiküszöbölni ezen emberi intézkedések, cselekvések ós elhatározások világából lehetetlen. Az emberből az érzést, — az ethikai érzéseket értem, — azt a magas ós abstract érzelmi világot, mely a jónak és a nemesnek és a kötelességnek forrását alkotja, nem lehet kiküszöbölni; nem is akarom, nem is akartam ezt soha. Hiszen áll az, hogy nem lehet nagyot nemcsak cselekedni, még gondolni sem, nem lehet nagy dolgokat initiálni, előkészíteni, nem lehet megteremteni állandót, tartósat, üdvöset, magasra helyezettet és kifogástalant a nélkül, hogy azt, a mit az elme jónak itól, az érzelemnek a melege is ne kísérje, hogy a szíven ós a léleknek benső, lüktető érzésein is keresztül ne vezessük a gondolatot, mely kifejezésre jut eszmében, szóban vagy tettben. Ez áll; akkor, a mikor alkotunk, mikor buzdítunk, mikor irányítunk, mikor leteszszük a fejlődésnek vagy az alkotásnak alapjait, akkor ezt nagyobb mértékben megcselekedni helyes ós az érzelmeknek nagyobb tért engedni üdvös és tanácsos és nem lesz veszedelmes. De a mikor arról van szó, hogy megtartsa egj