Főrendiházi napló, 1901. II. kötet • 1902. október 8–1904. április 25.
Ülésnapok - 1901-18
Á főrendiház XVIII. ülése. 43 magyar czimer nincsen ott, csak belül van meg a papiroson olyan szinnyomatban, a melyet senki sem vesz észre, a magyar állam czímere is. De az útlevél külső lapján van a horvát kis czimer, ezt használták 30—35 esztendőn keresztül ós sohasem hallottam, hogy a magyar kormány ezt difficultálta volna. Tehát a mai állapothoz képest azért fogja ez a jelen törvényjavaslatban foglalt mód jobban kifejezi a magyar állam egységét, mert az útleveleken ott lesz elől nem Horvát-Szlavonország kis czímere. a melynek belügyeikben való használatát a törvény megengedi, hanema Szent István koronája alatti összes országok, vagyis az egységes magyar állam czímerei. De hát azt ő méltósága nem méltóztatik semmibe sem venni, a ki meghátrálásról és arról beszól, hogy ez rosszabb, mint a régi állapot, hogy ennek a törvénynek 3., vag3^ 4 ik szakaszában benne van, hogy az útlevelek csak magyar állampolgárok számára adatnak ki ? Ez az egyik. A másik egy további szakaszban van, -— azt hiszem, a 10-dikben, — hogy minden útlevél tartalmazni fogja az illetőnek állását, nevét, keresetét stb., de legelői az lesz, hogy az illető magyar állampolgár. Már pedig méltóztatnak tudni, hogy Horvátországban be is csúszott egy régi autonóm törvénybe az a szó hogy »horvát-magyar állampolgárság* . Nem nagyon tartották magukat, legalább minden körben nem, ahhoz, hogy magyar állampolgárság csak egy van, hanem kettőt akartak felállítani. Ez a közös törvény most világosan kimondja, hogy magyar polgár számára adatik ki az utleA r ól; másodszor kimondja, hogy az útlevélnek tartalmaznia kell azt, hogy magyar állampolgár az illető, és annak a horvát alispánnak ós annak a horvát főszolgabírónak meg a bánnak úgy kell kiállítania az útlevelet. hogy ott lesz, hogy »magyar állampolgár*, a mi eddig nem volt. Engedelmet kérek, hát ez nem kifejezésre hozatala annak a nagy eszmének, — a melynek ón csak úgy hódolok, mint önök, higyjók meg nekem, és nem engedem magamat hátrább tenni ebben a kérdésben semmi tekintetben — nem kifejezésre hozatala-e a magyar állam egységének ez a három dolog, a melyet absolute nem lehet ignorálni és nem lehet hallgatással mellőzni ? Ki kellett emelnem, hogy igenis ennek az útlevél-törvénynek oly rendelkezései vannak, a melyek a magyar állam egységét kifelé kidomborítják. A nyelv dolgában ezt nem tehettem; nem azért, mintha nem szerettem volna, de azért, mert ott van az 1868 : XXX. törvényczikk, a mely ezt nem engedi. így áll a kérdés ós ha ebből a szempontból méltóztatik megítélni, akkor, gondolom, más conclusiora kell jutnia mindenkinek, mint a mely conclusiora jutottak az előttem szólott méltóságos urak. Tartozom még egy pár észrevételt tenni, a miket a vita első igen t. szónoka fölemiitett. Ő tudniillik azt mondja, hogy van ennek a dolognak történeti alapja is, s fel is emiitette, hogy 1896-ban történt, hogy egy országgyűlési képviselő az utlevólügynek törvényes rendezését kívánta ós pedig tekintettel a horvátokra is és akkor felemiitette többek közt a czímerkérdés helytelen voltát, felemlítette többek közt a magyar nyelv kórdósét is. Én nem gondolnám, hogy az útlevél rendezésének ügye ne történnék tekintette] a horvátokra is, vagyis hogy eleget ne tennének annak a kívánságnak, hogy ezt közös természetű ügvként kell kezelni, mert olyan. Azt tehát, a mit az 1868 : XXX. törvényczikk akademice kimondott, és a mit az illető képviselő sürgetett, én tényleg megvalósítom, mert közös 6*
