Főrendiházi napló, 1901. II. kötet • 1902. október 8–1904. április 25.

Ülésnapok - 1901-18

44 A főrendiház XVIII. iilíse. törvényt hoztam be, mely a horvátokra nézve is érvényes. (Ugy van!) Most a czímer kérdésében [érvényesül az illető képviselő felfogása; az állampolgárság kérdését talán nem is emiitette, de ha emiitette, érvényesül a felfogása ebben is, a nyelv kérdésében nem. A nyelv kórdósében nem is találtam ennek az ügynek történetében sok oly momentumot, a mely a kérdést világosabbá tette volna. Készült ugyan igenis egy törvénytervezet a belügyministeriumban több évvel ezelőtt. A belíigyministerium közjogi osztálya határozottan a mellett volt, hogy nem szabad más nyelvet használni, mint a horvátot és a francziát kisegitőleg, mert az 1868 : XXX. törvónyczikk igy kívánja. Az akkori belügyminis ter abban a nézetben volt, hogy a magyar nyelvet talán be kellene venni; de arra nézve nyomot nem találtam sehol, hogy bárki bármikor 35 esztendő óta azt a nézetet defendálta volna, hogy csak magyarul szabad az útleveleket kiállítani. Arra találtam nyomot, hogy voltak nézetek, hogy a magyar nyelv mellett a horvát is szükséges; de hogy kizárólag magyar legyen az útlevél nyelve, arra nézve -- ismétlem — semmiféle actában, vagy az ügynek bármely előtörténetében nyomot nem találtam Egyszerűen azt találtam, hogy 35 esztendő óta a praxis az, hogy Horvátországban helytelen czímérrel, igenis horvátul állíttatnak ki az útlevelek. Már most azt méltóztatott a felszólalt nagyméltóságú úr mondani, hog}^ íme a Lajtán túl is más a gyakorlat, pedig a Lajtán-túli orszá gok csak nem képeznek olyan egységes államot, mint mi. Hát ez igaz, igaz. hogy a Lajtán túli tartományok nem képeznek oly egységes államot, mint mi; hála Istennek, mi nem vagyunk oly laza viszonyban és remélem, sohasem is kerülünk oda. De csalódik a nagyméltóságú úr, ha azt hiszi, hogy a Lajtán túli tartományoknak akkora autonómiájuk volna, mint nálunk Horvát Szlavonországnak. Nincs ilyen. Ilyenre vagy tán nagyobbra törekedtek, vagy ilyennel is megelégedtek volna, de hogy oly autonómiája lenne Galicziának, Csehországnak, Alsó-Ausztriának, Felső Ausztriának stb. mint Horvátországnak az 1868: XXX. törvónyczikkben biztosított autonómiája, azt helyesnek el nem ismerhetem. Mert az 1868 : XXX. törvényczikk elismerte Horvátországot politikai nemzetnek, a mely külön territóriummal bir és HorvátSzlavonországoknak autonóm országgyűlése alá relegálta a törvényhozási actusok egész seregót, a melyeket a Lajtán túl a bécsi Reichsrath intéz el az összes országok és tartományokra nézve. (Igaz! Ugy van!) A horvát országgyűlés a belügy, az igazságügy és a cultus terén teljes autonómiával bir. Mutasson a nagyméltóságú úr Lajtán túli tartományt, a mely ilyen kérdésekben a legkisebb autonómiával bírna, — eltekintve attól, hogy a Reichsrathban nem ülnek delegáltjai a Lajtán túli tartományoknak, hanem a Reichsrath közvetlen választás által van összealkotva. Vannak ott lengyelek, csehek de nem a galicziai országgyűlés és nem a cseh országgyűlés küldöttei, mint nálunk a horvát országgyűlési képviselők, a kiket a horvát tartománygyülós küld a kik a törvény értelmében a horvát országgyűlést kép viselik. (Úgy van!) A mi azokat a példákat illeti, a miket a nagyméltóságú úr felhozni szives volt, én azokat szerencsésen választottaknak el nem ismerem. Kettőt méltóztatott felhozni. Az egyik az, hogy Bernben az akkori —- nem tudom, hányadik esztendőben kötött — egyezmény értelmében az árúforgalmi statisztikai kimutatások Horvátországban is nem horvát, hanem magyar nyelven állíttattak ki. A másik példa az, hogy a postatakarékpénztár ki-