Főrendiházi napló, 1901. II. kötet • 1902. október 8–1904. április 25.
Ülésnapok - 1901-18
42 A főrendiház XVHI. ülése. nagy momentumnak, hogy Magyarországnak saját törvényeit, az egyezményi törvényeket megtartani szent és olyankötelessége, a mely alól magunkat ki vonnunk nem lehet. (Helyeslés.) Méltóságos főrendek ! Én azt tartom, hogy nem úgy áll a dolog, a mint mondatott, hogy tudniillik itten > de lege ferenda« van szó és nem »de lege lata«. De lege ferenda van szó abban a tekintetben hogy csinálunk egy útlevéltörvényt közösen, úgy, a hogy nekünk tetszik. De ennek a törvényhozásnak csak úgy szabad tetszenie a törvényt megcsinálni, hogy az a »lex lata -ba bele ne ütközzék, a mely lex lata az 1868. évi XXX. t.-czikk, a mely egyezményi természettel bir ós a mely megmondja, hogy horvát területen pedig nem lehet másképen sem törvénykezni, sem közigazgatni, mint horvátul. De engedelmet kérek, szabad-e a magyar állam egységének csillogó képétől elkápráztatva, vagy a mi érzelmeink melegségétől felbuzdulva — a mit tisztelek — szemet hunynunk a törvény előtt és azt mondanunk, hogy daczára annak, hogy az 1868. évi XXX. t.-czikk megtiltja Horvátországban minden tisztviselőnek, hogy máskép, mint horvátul irjon. most reájuk parancsolunk, hogy az útlevelet nem szabad horvátul kiállítani, hanem magyarul ? Véleményem szerint nem szabad. Vagy subsidialiter használjuk a magyar nyelvet? Hiszen ez sokkal rosszabb lenne. Odategjuik-e a magpar nyelvet, úgy, mint a francziát? A francziát azért teszszük oda, mert az nemzetközi nyelv, hogy megértsék Amerikában is és nincs igaza Prónay Dezső b. t. barátomnak, ha azt mondja, hogy épen úgy a magyart is odahelyezhetnék, mert a franczia nyelv odatételét nem tiltja az 1868 : XXX. törvény, az nem is közigazgatási actus; az egyszerűen ott lesz a blanquettán, hanem az igenis közigazgatási actus, a mikor az a tisztviselő kiállítja az útlevelet ós ezt már az 1868 : XXX. t.-czikk értelmében kell nekünk is magyaráznunk, valamint annak a tisztviselőnek is ahhoz a törvónjmez kell magát tartania, mert ez kötelessége. És ha megkívánjuk a horvátoktól, hogy az 1868 : XXX. t.-cz. rendelkezéseit megtartsák, akkor első dolog az, hogy a magyar törvényhozás mindkét házának ennek az 1868 : XXX. törvényczikknek minden betűjét szentségesnek ós olyannak kell tartania, a melyhez nyúlni nem szabad. (Helyeslés.) Ez az, a mi engem vezetett ós hígyjék meg nekem, nem az, mintha ón nem szeretném jobban, ha magyar lenne azoknak az útleveleknek a szövege, mert ón is jobban szeretném; és hogyha bármikor az 1868; XXX. törvényczikk revisiójáról lesz szó, ezt a kérdést ebben az irányban meg lehet oldani, de a míg megoldva nincsen, addig a törvényt teljesíteni r kell. És, engedelmet kérek, nem áll az, a mit hallottam ő méltóságától, hogy ez rosszabb, mint a mai állapot, mert a magyar czímer alá horvát textus jön. A magyar czímer, a magyar állam egységének symboluma igenis ott lesz. És ezt nemcsak hogy nem tiltja az 1868 : XXX. t-ez , de megengedi. Csakhogy miben van ebben a törvénjdjen a magyar államiság jobban kifejezve ? — Mert a mi mondatott arra nézve, hogy ez nem haladás, azt én nem fogadom el; ón haladni ós nem visszafelé menni akarok, hanem a törvényt teljesíteni akarom De miben jobb a mai állapothoz képest a kiállítás formája? Abban, hogy ott lesz az útlevélen a magyar állam czímere, tehát a magyar állam egységét ily külsőségekben is kifejezésre hozzák az útlevelek. Hisz eddig az útlevelek — itt van előttem egy útlevél, megmutathatom mindenkinek sohasem állíttattak ki másképen, mint úgy, hogy — itt van a horvát kis czímer, a
