Főrendiházi napló, 1901. II. kötet • 1902. október 8–1904. április 25.

Ülésnapok - 1901-18

gg A főrendiház XVIH. ülése. korona összes országainak egyesitett czímere jelentkezik és ezen magas symbolum alatt azután a horvát nyelv szerepel, az legalább is annyit jelent, hogy a horvát nyelv a magyar korona összes országaiban a magyarral egyenrangú. (Úgy van!) Ezért nem fogadom el a 9. §-t. Én a horvátoknak törvényben biztosított jogaira nézve azt tartom, hogy azokatrnekünk érintetlenül fenn kell tartanunk, azokat sértenünk nem szabad és a leggondosabb figyelemmel kell fentartanunk mindazt, a mit Horvát- és Szlavonországok számára a törvény biztosit. A mit az 1868: XXX. törvényczikk a horvátoknak megadott, tekintet nélkül arra, hogy nem mentünk-e akkor is nagyon messze az óvatosság és a mérséklet szemmel tartásánál, ha elmentünk odáig, kötelességünk azt sértetlenül megtartani; erre minket az a törvény, a mely kölcsönös egyetértéssel megalkottatott, kötelez. Ámde mit mond az 1868 : XXX. törvényczikk 10-ik §-a? Az 1868: XXX. törvényczikk, a mely az egyrészről Magyarország, másrészről Horvát- Szlavon-Dalmátországok között fenforgó közjogi kérdések kiegyenlité séről szóló egyezményt beczikkelyezi, 10-ik §-ában ezt mondja: »Az ipar ügy rendezésére nézve, — a házalókereskedést is ide értve — úgyszintén a nem közkereseti egyesületek, az útlevél-rendszer, az idegenek fölött ellenőrzést gyakorló rendőrségek, az állampolgárságot és honosítást illetőleg közös ugyan a törvényhozás, de ezen tárg3^akra nézve a végrehajtás Horvát-Szlavon-Dalmátországoknak tartatik fenn.« Az utlevél-ügyre nézve a törvényhozás közös, tehát a magyar országgyűlés, a melyen Horvát-Szlavonország is képviselve van, hivatva van arra, hogy az utlevól-ügy rendszerét törvényben szabályozza, csupán az igy megalkotott törvény végrehajtása tartatott fenn Horvát-Szlavon-Dalmátországok autonóm kormányának és nincs reá bizva a magyar kormány azon közegeire, a melyek a szorosabb értelemben vett Magya.rország határain belül végrehajtják azonkat. Az 1868: XXX. törvényczikk 10-dik % ának az értelmezéséből kiindulva, mit értünk az utlevélreildszer megállapítása' alatt és mit értünk az útlevelekre vonatkozó végrehajtás alatt? A törvényhozó hatalom ós a végrehajtási hatalommak egymáshoz való viszonyának megállapítása, ennek a határnak a megvonása nem mindig könnyű. Az útlevél-rendszer fogalmának körülírása meglehetősen tág. Kérdem, hogy az útlevelek nyelvének a megállapítása az útlevélrendszer fogalma alá, avagy az útlevelek kiszolgáltatásánál követendő végrehajtási eljárás körébe tartozik-e ? Azt hiszem, hogyha a törvénynek szellemét tekintjük, ós ha a 10-ik g-t a maga egészében magyarázzuk, oda kell jutnunk, azt kell következtetnünk és a dolog természeténél fogva sem lehet ' ez másként, mint a hogy az útlevelekre nézve a végrehajtás, a törvénynek az eg3^es concret esetekben való alkalmazása. Ezért az egyes útlevelek kiszolgáltatása, az arra nézve követendő eljárás, vájjon községi jegyző, körjegyző, szolgabíró, alispán vagy a báni kormány adja-e ki azokat; kell-e oda, nem tudom, minő alakú folyamodvány, mivel kell igazolnia magát annak, a ki útlevelet kér; vájjon Írásban kell-e folyamodnia, avagy személyesen is kérheti, avagy meghatalmazottja utján, például ügyvédje utján, vagy nem, —ez a végrehajtás ennek az ügynek a végrehajtás keretébe tartozó részlete. Méltóságos íőrendek! Én azt kérdem, hogy ha a mag}^ar országgyűlésnek van joga törvényben kimondania azt, hogy a magyar korona országainak területén kiállított útleveleken minő idegen nyel vnek is kell még lennie, ha a magyar