Főrendiházi napló, 1901. II. kötet • 1902. október 8–1904. április 25.
Ülésnapok - 1901-18
A főrendiház XVIII. ülése. 35 végett. Az oka ennek az elhatározásnak a törvényjavaslatnak 9. §-a, a mely a Horvátországban kiállított útlevelek nyelvéről intézkedik. A kérdés lényege tehát e törvényjavaslat elfogadása avagy el nem fogadására nézve a 9. §. rendelkezésében rejlik Engedjék meg ennélfogva, méltóságos főrendek, hogy habár ez idő szerint a ház a törvényjavaslatot még csak általánosságban tárgyalja, ón is feritartom magamnak azt, hogy ha a törvényjavaslat általánosságba elfogadtatnék, az egyes szakaszoknál ismét felszólalhassak, mégis már most, követve az előttem szólónak példáját, én is különösen a törvényj 9. §-ával foglalkozzam. Engedjék meg a méltóságos főrendek, hogy egy-két megjegyzést teg3^ek mindenekelőtt az előttem szólott igen t. barátom, Ernuszt Kelemen ő nagyméltósága által előadottakra. Arra utal őriagyméltósága, hogy oly természetű ügyek tárgyalásánál, a milyenekkel ma foglalkozunk, ne legyünk tekintettel arra, a mit ő nagymóltósága, megvallom, egy sajátszerű szóval ugy vélt körülírni, hogy a hazafiság zamatja ezt va.gy azt kívánja. (Ernuszt Kelemen tagadólag • int.) Bocsánatot kérek, felírtam ; ha rosszul hallottam, a ház aeustikája az oka. A második pedig az, hogy óvakodjunk a chauvinismustól. _ Méltóságos főrendek! Hiszen meg vagyok győződve arról, hogy a hazafiasság érzületét tekintve, azt, mint a léleknek belső tudajdonát felfogva, nincs közöttünk különbség Hanem akkor az érzelmeknek tettekben kell .nyilvánulniok s ez, a hány az ember, annyifólekép fog jelentkezni. Az egyik a hazafiságot az erélye őségben keresi, a másik az óvatosságban, a tartózkodásban. Mindegyiknek meg van a maga helye és a maga ideje: az erélyessógnek is, a mérsékletnek is, az óvatosságnak is, csak egynek nincs; a meghátrálásnak. (Élénk felMáltások: Igaz! Helyes!) S ne feledjük soha, hogy a mit a hatalom elvesz, azt visszaszerezhetjük könnyebben, mint a miről önként lemondunk. És én nem fogadom el e törvényjavaslat 9. ^-átazért, mert ebben lemondást látok a magyar nemzet jogosult érdekei szempontjából. (Úgy van!) Rosszabbnak tekintem a helyzetet, ha e törvényjavaslat elfogadtatnék, mintsem ha fenmaradna a ma tényleg fennálló állapot. Arra méltóztatott utalni az előttem szólott kegyelmes ur, Ernuszt t. barátom, hogy a helyzet javul. Javulna az által, hogyha a kiállítandó útleveleken a magyar korona országainak egyesitett czímere jelentkeznék, mig most a Horvátországban kiállított útleveleken, vagy ha talán nem most, még a közel múltban, a horvát czímer volt. Már most mi a czímer, az államczímer? Az államiságnak jelvénye, symboluma Es az állam ez e symboluma alatt álló nyelv annak az államnak hivatalos nyelve. (Úgy van!) Mi lesz tehát a helyzet, ha a magyar korona országainak egyesitett czímere, (Úgy van!) a magyar birodalom czímere alatt mint hivatalos nyelv a horvát fog szerepelni, a magyar pedig az útlevelek azon részénél, a mely Horvátországban állíttatik ki, nem ? Ez a mai helyzettel szemben rosszabbodás, (Úgy van!) ez a magyarság visszaszorítása, ez a magyarság meghátrálását jelenti. Mert ón azt képzelni tudom, hogy az utlevélügy tartományi autonómiával biró államban avagy államszövetségben lehet tartományi ügy, lehet egy társországnak ügye és az akkor, azon autonomicus jog kifolyásaként annak az országnak a nyelvén állíttatik ki. Ezt tudom képzelni. De ha valamely ügyre nézve a törvényhozás közös, ha ezen közös törvényhozásból kifolyólag külsőleg, ha a kiállított közokiratokon az illető államnak czímere és pedig az, a melyet legünnepélyesebb symbolnmnak tekint, a
