Főrendiházi napló, 1901. II. kötet • 1902. október 8–1904. április 25.

Ülésnapok - 1901-18

34 A főrendiház XVIII. ülése. ségünk lehet és valószínűleg lesz is, egy ilyen dolog miatt ellenünk felbőszíteni, egyszóval úgy viselkedni a horvátok ellen, a hogy annak idején Bécs viselkedett mi velünk szemben, a mely jogainkat annyi időn át tagadta és a melytől csak lassan és mily áldozatok árán tudtuk jogaink kelletlen ós bizony néha csak részleges elismerését kicsikarni? Helyes és politikus dolog volna-e részünkről Horvátországgal igy eljárni? Egész mdltsággal mondom itt ki, hogy Horvátország jogait csorbítani, Horvátország ellen jogelvonást, vagy jogfosztást alkalmazni absolute perhorreseálnám, ép úgy, mint magam sem tűrnék el hasonló eljárást. De a jog ezen tiszteletéből és mondhatom összes családi treditiomból eredőleg tiltakozom a jogfeladás ellen ós két lem, hogy horvát testvéreink józanul ós becsületesen gondolkozva, követelhessék tőlünk azt a jogfeladást, a melylyel itt nekik kedveskedni akarnak. Á külfölddel szemben csak egy egységes magyar állam van, mely nem elégedhetik meg azzal, hogy az előttem szólott nagyméltóságú alelnök urunk által annyira dicsért hallgatag czímer által mintegy pantomimice legyen kifejezve. Horvát testvéreinket nem sértheti, hogy a külföld előtt karöltve jelenjenek meg mivelünk. Át kell térnem arra, a mit szintén az imént említett szónok úr a főrendiház hivatásáról felhozott, hogy tudnniillik a főrendiház quasi mintegy fék tekintendő a képviselőháznak lehető túlbuzdulásai ellen. Hát hiszen ez lehetséges, de én azt hiszem, hogy a főrendiháznak nemcsak ez lehet a hivatása, hanem az is, hogy praeponderáljon a képviselőház ellen akkor, mikor a közvéleményhez közelebb áll, mint a képviselőház. (Helyeslés balfelöl.) Ez olyan vélemény, a melyet saját füleimmel hallottam boldogult Szilágyi Dezsőtől kifejteni, csakhog}^ ő remélte, hogy az az időpont, mikor ez be fog következni, még jó távol van. íme ez bekövetkezett. Hazafias szempontból csak sajnálhatom, hogy e törvényjavaslatnak sikerült a képviselőház éberségét mintegy megkerülve ide jutnia és azt hiszem, hogy önök, méltóságos főrendek, a magyar közvéleményhez ezúttal a képviselőháznál közelebb fognak állani, ha azt kívánják, hogy a magyar állam területének HorvátSzlavonországaiba kiállított útlevelén a magyar szöveg megkapja az őt megillető helyét. (Helyeslés.) Ezek után, méltóságos főrendek, a törvényjavaslatot általánosságban sem fogadhatom el, mert a mint egy csepp méreg egy egész pohár ártatlan vizet is megmérgezhet, úgy ez a szakasz megmérgezi nekem az egész törvényt. Mindazonáltal előre jelzem, hogy ha ezen törvény általánosságban elfogadtatnék, igyekezni fogok a szóban levő szakasznál egy módositványt indítványozni. (Helyeslés.) Dégenfeld-Schomburg Pál gr. jegyző : Prónay Dezső báró ! Prónay Dezső b.: Méltóságos főrendek! Ugy hiszem, alig kell hangsúlyoznom, hogy hazánkban, lett légyen a múltban, avagy legyen az jelenleg, a pártok közötti ellentót bármily éles, számtalan példa igazolta mindig azfc, hogy a nemzet legfőbb érdekeivel szemben fel tudtunk emelkedni minden pártkülönbsóg fölé; a pártok közti'válaszfalak ilyenkor elenyésztek. (Igaz! Ugy van!) De különben is, méltóságos főrendek, a főrenditlázban ez idő szerint szervezett pártok nincsenek. Valamely kérdésnek tárgyalásánál tehát a pártszempontokra utalás, azt hiszem, egyáltalán mellőzendő. Az utlevél-ügv rendezéséről szóló törvényjavaslatra nézve az az indítvány tétetett, hogy a méltóságos főrendek a törvényjavaslatot még általánosságban se fogadják el, hanem utasítsák azt vissza a képviselőházhoz újabb megfontolás és tárgyalás