Főrendiházi napló, 1901. II. kötet • 1902. október 8–1904. április 25.

Ülésnapok - 1901-18

2* A főrendiház XVIII. üléae. sóges szabályozás következtében a VI-ik czikk a fuvarlevelek kérdésé­ben rendelkezik és igy szól: »A fu­varlevél kiállítására és tartalmára vonatkozó közelebbi határozatokat, különösen az alkalmazott fuvarlevél­mintát is a végrehajtási határoznia­nyok állapítják meg.« A végrehaj­tási határozroányokát pedig termé­szetesen hatáskörébe utalja az illető államoknak és azt mondja itt a végrehajtási utasítás második sza­kasza: »A fuvarlevél ós pedig úgy a nyomatott szövegben, mint kéz­iratilag kitöltött részében német vagy franczia nyelven állítandó ki; azon­kívül az illető állam saját nyelvét is használhatja.« Ennek következtében, méltóságos főrendek, mi történik igen helyesen és jogosan? Az akkori kereskedelmi minister, Lukács Béla adta ki a rendeletet, megállapítja, hogy a ma­gyar államban való feladásoknál nem­zetközi vonatkozásban a magyar ós franczia, esetleg a mag}'ar és német szövegű űrlapok használandók kizá rólag, amig a belföldön magyar­horvát-német avagy magyar-olasz német szöveg is alkalmazható. Tehát már ott megtörténik a megkülön­böztetés. A mig a magyar állam egész belterületén, Horvátországot is odaértve, a magyar-horvát-német, esetleg magyar-olasz-német nyelvű szöveg használtatik, addig kimonda­tik, hogy a külfölddel való vonatko­zásban kizárólag magyar-franczia, esetleg magyar-német szöveg hasz­nálható és tíz éven belül nem hal lőttünk e miatt sérelmet emlegetni, nem szólalt fel senki, nem találta senki, hogy az 1868 : XXX. t.-czikk e miatt sérelmet szenvedne. Alkal­maztatnak tehát ezen fuvarlevelek az egész vasúti fuvarozásnál. És méltóságos főrendek, hiszen minden­kinek kezében járt, mindenki tudja, látja, hogy a postautalványok, pél­dául a melyek Horvát-Szia vonország­bau használtatnak, magyar ós hor­vát nyelven vannak kiállítva; mél­tóztassanak megnézni, mindenki is­meri ; de a nemzetközi vonatkozású postautalványok, »mandat de poste internationale« megnevezéssel csakis magyar és franczia nyelven használ­tatnak. No már kérem, ha a postai forgalomnál érvényesülhet ez, a nél­kül, hogy sértenők Horvát-Szlavon­országoknak az 1868 : XXX. t. czikk­ben lefektetett és én szerintem érin­tetlenül hagyandó jogait, akkor én nem tudom megérteni, hogy midőn a magyar állam kifelé jelentkezik, ne lehessen a magyar állam egy­ségének érvényesülésére való tekin­tettel gondoskodni arról, hogy a mi sérelem nélkül történik a posta- ós a vasúti forgalomnál, megtörténhes­sék az útlevelek kiállításánál is. Ne méltóztassanak ezúttal arra. az álláspontra-helyezkedni és magu­kat az által félrevezettetni, hogy az árú- ós postafuvarlevelek kiállításá­nál a közös kormány közegei járnak el, mig az útlevél kiállításánál az autonóm közegek, mert e tekintetben, méltóságos főrendek, különbség nincs. Az általam felolvasott és hivatkozott szakaszok egyaránt megállapítják azt, hogy Horvát-Szia vonországok­ban a hivatalos nyelv a horvát és egyaránt kötelezik az autonóm hatás­körben alkalmazott hivatalnokokat, nemkülönben a közös kormány hiva­talnokait ós alkalmazottait, hogy a magyar nyelvet használják. Ebből következik, hogy különbség ott a kötelezettség tekintetében nem lévén, különbség nem lehet és nincs is ezen nemzetközi vonatkozású okmányok kiállításánál. Mindezekre való tekintettel, mél­tóságos főrendek, kérem a méltósá­gos főrendeket, méltóztassanak meg­hallgatni Budapest székesfőváros lelkes közönségének szavait, méltóz­tassanak mély ós komoly megfontolás alá venni ezt a kérdést ós a magyar állam egységének s az egysége suve­rainitásának kifelé való érvényesülése

Next

/
Thumbnails
Contents