Főrendiházi napló, 1901. II. kötet • 1902. október 8–1904. április 25.

Ülésnapok - 1901-18

A főrendiház SVIII. ü'ése. 29 érdekében méltóztassanak hozzájárulni, hogy ezen törvényjavaslat általánosságban sem fogadtatván el, újból megfontolás czóljából és érdekéből a képviselőházhoz visszaküldessék. (Helyeslések.) Gáll József jegyző : Ernuszt Kelemen! Ernuszt Kelemen: Méltóságos főrendek ! Igen természetesnek fogják találni, hogy, mint a közjogi bizottságnak az elnöke, a mely mély tisztelettel előterjesztette jelentését a méltóságos főrendeknek, hogy méltóztassanak e kórdósben határozni, kény télen vagyok, midőn ő nagymóltósága az általunk beadott jelentést megtámadta, annak védelmére felszólalni. Teszem ezt pedig kétszeresen a jelen pillanatban, mert, a megtámadtatnának nem hiszem, hogy akarva, — azt felteszem ő nagymóltóságáról — de mégis bizonyos kelletlen módon a nagy közvélemény előtt bizonyos hazafiassági zamat jutott, a melyet itt semmi esetre sem találok czélszerűen alkalmazva. Senkitől ez országban mi nem fogadhatjuk el azt, hogy a hazafiasságra különös monopóliuma legyen. Mi egyformán, hála Istennek, mindnyájan hazafiak vagyunk; nem is akarom hinni, hogy van kivétel, csak feltételezem mindenkiről, hogy akkor, a midőn az ország érdekében akar valamely tárgyhoz hozzászólani, az ő nézetei eltérők az ut felett, a melyet ő a hazának érdekében követni akar. Osztozom Bülow államtitkár azon kijelentésében, a melyet nemrég a németországi parlamentben használt, hogy óvatosnak kell lenni, mert a chauvinismus nem mindig ugyanaz és egyforma a hazafiassággal. (Helyeslés) Kötelességünk volt e törvényjavaslatról véleményt adni. Elsőbben igen tarmószetesen felmerült a kérdés, hogy sürgős-e az. De a felett felesleges vitatkozni. 0 nagy móltósága maga utalt arra, hogy 1896 ban már utasíttatott a kormány, hogy ennek a rendetlenségnek véget vetve, valahára csináljon rendet. O nagymóltóságának volt alkalma és lehetett annak idején azon erélyességével, a melyet ismételve bebizonyított, akkor is ezen kérdést megoldani. Ha ezen kérdés nem oldatott meg, mást neDI tételezek fel, mint h-Ogj tetemes nehézségeknek kellett eléje gördülniük, a melyek azoknak a megoldását megakadályozták. És igenis léteznek is azok a nehézségek, mert nem egy egyszerű, közönséges törvény megalkotásáról van szó, mert korlátozva van e törvény már egy létező törvény által. Igenis azon törvény által, a melyre ő nagyméltósága hivatkozott, az 1868 : XXX. törvény czikk által Csakhogy, engedjen meg, ón máskép értelmezem ezen törvénynek szakaszait, mint ő nagymóltó sága. O azt mondotta, hogy az első szakaszban az állami közösség ki van jelentve. Igen, ki van jelentve, de van ám egy egész serege — a mint szerencsém lesz nekem is rajok hivatkozni — a szakaszoknak, a melyek kijelölik, mely esetben van kivétel. Mert itt igen határozottan kell megkülönböztetni két kérdést, a melyet összevegyiteni nem szabad: az egyik az ezen törvényben kijelölt törvényhozási jog, a másik pedig a végrehajtási jog és ezt a kettőt nem szabad összezavarni. A törvényhozási jogot illetőleg kimondja a törvény, hogy a közös ügyekben igenis a közös kormányt illeti a végrehajtás, de kivesz ezután egyes eseteket. Az épen felsorolt 10. §-ban az útlevélügy határozottan ki van véve, nem a törvényhozásban, — még egyszer kérem, méltóztassanak megkülönböztetni — nem a törvényhozásban, abban nem de a végrehajtásban igen. Nem elégszik meg e törvén}' azzal, hogy csak a 10. § ban hozza ezt elő, de igenis a 43. i;-ban, mikor határozottan megjelöli a közös ügyekben való végrehajtási jogot,