Főrendiházi napló, 1901. II. kötet • 1902. október 8–1904. április 25.

Ülésnapok - 1901-17

1«01—1906. A FŐRENDIHÁZ XVII. ÜLÉSE. 1902. deczember 22-én, hétfőn, Csáky Albin gróf elnöklete alatt. Tárgyai: Elnöki megnyitó. — Az elhunyt Beretvás Endre emiéke jegyzőkönyvbe vétetik. — Szentesített törvényczikkek. — Krieghammer lemondásával Pitreich Henrik altábornagy neveztetik ki hadügyministerré. — Elnöki előterjesztések. — Az igazoló-bizottságnak a főrendek jegyzékének kiigazításáról és Osekonics Sándor gróf kérvényéről szóló jelentése. — A gazdasági bizottságnak az augusztus—szeptember—október havi számadások megvizsgálásáról; továbbá az átköltözésről szóló jelentése elfogadtatván, a felmentés megadatik. — A mentelmi bizottság jelentése. — Pótválasztások a bizottságokban megüresedett helyekre. — Az 1903. év négy első hónapjában viselendő közterhekről és fedezendő állami kiadásokról szóló törvényjavaslat, és a Magyarország és Horvát-Szlavon-Dalmátországok között létrejött pénzügyi egyezmény beczikkelyezóséről szóló 1889. évi XL. törvónyczikk hatályának megkosszabbitásáról szóló törvényjavaslatok tárgy altatván, elfogadtatnak. — Az 1900. évi állami zárszámadás tárgyalása. — A pótválasztás eredményének kihirdetése. — Király ő Felsége újévre üdvözöltetik. — Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. A kormány részéről jelen vannak: Széll Kálmán, Cseh Ervin, Darányi Ignácz, Fejérváry Géza báró, Lukács László, Plósz Sándor, Wlassics Gyula. (Az ülés kezdődik d. e. 11 órakor.) Elnök: Az ülést megnyitom. A jegyzőkönyv szerkesztésével Széchenyi Bertalan grófot, a szólók neveinek jegyzésével Vigyázó Ferencz grófot bizorn meg. Méltóságos főrendek! Nagy és emlékezetes napot ülünk mi ma, a mikor véglegesen helyt foglalunk ebben a fényes palotában, a melyet a nemzet ós a király együttes akarata az országgyűlés számára emelt. A jelennek szemlélete elsősorban felébreszti bennünk a multak emlékét, ama multakét, a melyek hosszú folyamában a nemzetet képviselő törvényhozó-testület előbb Isten szabad ege alatt, aztán sok évszázadon át más czélokra szánt ós csak végül, részben ugyan saját, de akkor is fölötte szerény helyiségeiben teljesítette magasztos feladatát; de teljesítette mindig olyan kötelességtudással, olyan politikai érzékkel ós olyan hazaszeretettel, hogy ezek bőségével és gazdagságával rikitó ellentótben volt a külső megjelenés szegénysége. (ügy van!) Ezt a disharmoniát megszüntetendő, elhatározta a törvényhozás