Főrendiházi napló, 1901. II. kötet • 1902. október 8–1904. április 25.
Ülésnapok - 1901-17
A főrendiház XVII. ülése. 13 egy állandó országház építését, a mely már külső alakjában hirdetni hivatott rendeltetésének nagy jelentőségét és a melyet a lángeszű tervezők ide állítottak közvetlen a Duna hatalmas vizének partjára, mintha ellensutyozni akarnák több nagy nemzeti megpróbáltatásunkat; mert hiszen egyik legnagyobb nemzeti költőnk éppen a Dunára vonatkozólag kérdi: «Buda, Mohács, Nándornál elfutó, Tán honom könye vagy, te nagy' folyó ?« (Élénk tetszés.) Több mint 30 éve, hogy az eszme megfogamzott, 22 éve, hogy a törvény megalkottatott és most végre, mólt. főrendek, rendelkezésünkre áll egész nagyságában, egész pompájában ez a palota, a mely mig kő kövön marad, a magyar nemzet hálás emlékezetébe fogja hívni azokat a férfiakat, a kiknek nevei ettől az alkotástól elválaszthatatlanok: Andrássy Gyula grófot ós Tisza Kálmánt, a, volt miniszterelnököket, Tisza Lajos grófot, az építési bizottság elnökét és Steindl Imrét, a műépítészt, a kik közül egyiknek sem engedte meg a kegyetlen sors, hogy a nagy munkát befejezve lássa. De, mólt főrendek, bármennyire örvendetes és megnyugtató az, hogy a magyar országgyűlés, nemzeti alkotmányunknak ez az alapsziklája, a melyen egy évezrednek köz- ós magánjogi, közgazdasági és culturális nagy alkotásai nyugszanak, ilyen fényes és méltó otthont nyert; bármennyire hirdesse ez ország-világnak állami önállóságunk teljes biztosságát ós közszabadságunk nagyságát: ne felejtsük el soha, mélt. főrendek, hogy a mint a mi elődeink csakis az ész ós szív hatalmával, az akarat és érzelem erejével, a legjózanabb mórlegeléssel ós a legtörhetlenebb hazaszeretettel tudták ezt a hazát biztosítani, fentartani, szükség esetén megmenteni: úgy mi is, mélt. főrendek, csak ugyanezen az utón, csak ugyanezekkel az eszközökkel fogjuk méltón betölteni hivatásunkat, fogjuk esetleg kivívhatni az utókor elismerését. Mert hiszen csak a keret változott, melyben mozgunk, de nem változott a mi rendeltetésünk és teljesen haszontalanná válnék még ez a keret is, ha annak tartalma értékét veszíti. Azért azt hiszem, mélt. főrendek, hogy jobban nem ünnepelhetjük a mai napot, mint oly szent fogadalommal, hogy elődeink példáját követve, ezentúl is minden akaratunkat, minden tudásunkat, összes érzelmeinket törvényhozói munkakörünkben a közügynek szenteljük; nem ünnepelhetjük jobban, mint oly hő fohászszal az egek Urához; engedné meg, hogy ebben a, házban hozott minden határozatunk, ebben a házban tett minden rendelkezésünk hasznára s javára váljék a nemzetnek, hasznára s javára váljék a királynak! Éljen a nemzet! Éljen a király! (Élénk éljenzés), Méltóságos főrendek! Ebben az új házban is gyászhirrel kell kezdenem elnöki bejelentéseimet, mert mindenekelőtt be ked jelentenem a mólt. főrendeknek, hogy Beretvás Endre tagtársunk, a kit közgazdasági téren szerzett érdemei elismeréséül ő Felsége a király ennek a háznak élethossziglani tagjává kinevezni méltóztatott, folyó évi október hó 21-én szivszélhüdésben váratlanul elhunyt. A méltóságos főrendek bizonyára helyeslik azt az indítványomat, hogy a boldogultunk emléke és halálán érzett fájdalmunk mai jegyzőkönyvünkben helyt találjon. (Helyeslés.) Ha a méltóságos főrendek ezt a javaslatot elfogadják, ez a jegyzőkönyvbe fog felvétetni (Helyes 1 és ) Van szerencséin a méltóságos főrendeknek kijelenteni, hogy a naplóbíráló-bizottság a' folyó évi deczember hóra és az 1903. évi január havára kirendelte Forinyák Gyula ós
