Főrendiházi napló, 1901. II. kötet • 1902. október 8–1904. április 25.
Ülésnapok - 1901-29
150 A főrendiház XXIX. ülése. Rudnyánszky József báró jegyző (olvassa) : Bevételek főösszege 1.084,347.474 K. Elnök: Megszavaztatik. Rudnyánszky József b. jegyző (olvassa a törvény]avaslat 4—9. §§-a : t, melyek észrevétel nélkül elfogadtatnak). Elnök: Ezzel az 1903. évi költségvetési törvényjavaslat részleteiben is elfogadtatott. Keglevich István gr.: A harmadszori megszavazás előtt kérek szót. Elnök: Méltóztassék! Keglevich István gr.: Nagyméltóságú elnök úr! Méltóságos fő rendek ! Méltóztassanak megbocsátani, ha kivételesen a költségvetés tárgyalása alkalmával nem annak általános tárgj^alásánál és megszavazása előtt, hanem a másodízben! tárgyalásnál kérek szót. Teszem pedig ezt azért, mert hiszen közismert dolog, hogy kényszerhelyzet előtt állunk, mert a kérdés jelenlegi stádiumában a költségvetésnek részleteiben való megbeszélése úgyszólván ki van zárva, s igy annak általános elfogadását majdnem kötelességnek tartom, miután a kormányzás, az államgépezet fentartására szolgáló eszközöket megtagadni nem lehet. Arra kívánok tehát szorítkozni, hogy csak per summos apices, általános elvi megjegyzéseket tegyek, és azokban elmondjam nézetemet a költségvetésnek alkalmazására és azon kormányra nézve, a mely erre hivatva van. Ezen kormány férfiai előttünk nem ismeretlenek. Van számos közöttük, a ki hosszú éveken át érdemeket szerzett a köztéren való működés által, ismeretlen alig van. Ezen férfiak múltjából merítem azon meggyőződést és reményt, hogy nekik sikerülni fog ezen költségvetés ke resztülvitelében is érvényben tartani azt az alapot, a melyen az a párt állott és áll ma is, a melynek ők bizalmi fórfiai. Hiszem és remélem, hogy lesznek 67-esek, hiszem és remélem, hogy lesznek szabadelvűek. Hí szem ós remélem, hogy fenn fogják tartani a 67-ben bona fide kötött kiegyezést, bona fide és teljes terjedelmében, bele nem magyarázva semmit ós meg nem engedve, hogy belemagyaráztassék olyan valami, a mi annak alapját megingatni képes volna. Hiszem és remélem, hogy némely irányban a közelmúltból tanulván, pótolni fogják azt, a mi 36 év óta elmulasztatott ós súrlódásokra ós heves összeütközésekre szolgáltatott alkalmat, és békés időben fogják elérni azt, a mi rohamos, vehemens követelésekkel egy kormánytól vagy fejedelemtől alig, vagy csak nagy áldozatok árán érhető el. Hiszem, hogy közgazdasági szempontból is sikerülni fog nekik elérniük a felvirágzást minden téren a nélkül, hogy a bajok orvoslására, ugy mint eddig néha történt, mások bűneiben keressék az okot és mások rovására érjék azt el és abban keressenek eredményt, a mint az itt-ott történt, hogy szövetségeseinket kijátszva vagy azok érdekeinek rovására emeljék a mi érdekeinket, hanem tegyék azt saját működésök terén és csak saj ; .t érdekünkben, mások károsítása nélkül. Hiszem ós remélem, hogy a mi az utolsó évek sanyarú helyzetére adott okot, a hadsereg terén sikerülni fog nekik elérniök azt, a mi hosszú évtizedeken át elmulasztatott és a fősúlyt arra fogják fektetni, hogy azt az intézményt, a melyet a 67-es kiegyezés alkotói feltétlenül a mi érdekünkben szükségesnek tartottak, tudniillik a közös hadsereget, lehetőleg népszerűvé tegyék Magyarországon is, terjesztve azt a meggyőződést, hogy hiszen a mi vérrokonaink és fiaink azok, a kik ott szolgálnak és növelve ezt a rokonszenvet az által, hogy lehetőleg megkönnyítsék ós népszerűvé tegyék azt, hogy a magyar fiuk a hadsereg-
