Főrendiházi napló, 1901. II. kötet • 1902. október 8–1904. április 25.

Ülésnapok - 1901-28

A főrendiház XXVUI. ülése. 135 érintetlenül hagytak, azaz, hogy a meglevő alapot meghagyni kívánták és expressis verbis annak változta­tását, módosítását, de a fentartását sem tartották szükségesnek a tör­vénybe felvenni, hogy ettől eltérve mostan abba a törvénybe itt kíván­ják belemagyarázni azt az extrém felfogást, a mely már azután nem­csak a szavakban, de a tartalomban is teljesen ellenkezik az akkori alap­pal, így tehát, midőn ez a félre­magyarázás az alapja az egész okos­kodásnak, ezt megfordítva a 67-es pártra kívánják tolni és azt állítják, hogy ezt az alapot ő magyarázza félre Ismétlem: ezt itt elhallgatni nem lehet s azért ezt határozottan taga­dásba kell vennem. Részemről az indemnityt meg­szavazom. Almássy Imre gr. jegyző: A mi­niszterelnök ur kivan szólani. Tisza István gr. miniszterelnök: Nagjunéltóságú elnök ur! Méltósá­gos főrendek! Méltóztassanak meg­engedni, hogy tőlem kitelhető rövid­séggel tegyek egypár megjegyzést azokra, a mik a vita során elmon­dattak. Mindenekelőtt, a mi azt a hazánk­ban sokat vitatott kérdést illeti, hogy az indemnitás megszavazása bizalmi szempontok alapján történjék-e vagy sem, erre nézve legyen szabad a méltóságos főrendek figyelmét arra a körülményre irányitanom, hogy, nézetem szerint, legalább ebből a szempontból, a kérdés nem egyforma mérlegelés alá esik a törvényhozás két házában; mert hiszen természe­tes dolog, senki sem fogja kétségbe­vonni, — én legkevésbbó — hogy a méltóságos főrendeknek is teljes jo guk van a kormány iránti bizalmat­lanságuknak bármikor kifejezést adni, a kormány eljárása felett rosszalólag nyilatkozni, ennek mindig meglesz a maga igen nagy erkölcsi súlya, de a parlamentáris kormányforma alap­elvei szerint kormánybuktatási hatása csak egy olyan bizalmi nyilatkozat­nak van, a mely a törvényhozás másik házában eszközöltetett. Ennek folytán egy olyan kormánynyal szem­ben, a mely kormány a képviselőház többségének bizalmával bir és a mely kormánynak a képviselőház többsége az indemnitást megszavazta, mon­dom, egy ilyen kormánynyal szem­ben is teljesen jogosult a méltóságos főrendek bizalmi nyilatkozata bár­mely olyan formában, a mely ennél több hatálylyal nem bir, de azt hi­szem, nem felelne meg ezen ház alkotmányjogi állásának ós traditiói­nak az, ha egy ilyen kormánynyal szemben bizalmi okokból megtagad­nák a kormányzás továbbvitelére szükséges eszközöket. Ugy gondolom tehát, hogy a bi­zalmi kérdés ezen törvényjavaslat megszavazásánál döntő sulylyal nem eshetik a mérlegbe. De azért legyen szabad nekem egész röviden foglal­koznom azon fővádakkal, a melyek első sorban Zichy Nándor gróf ő nagy­méltósága előadásából a kormány ós azon párt felé elhangzottak, a mely a kormányt támogatja. O nagyméltósága ellentétet lát a szabadelvű párt, illetőleg e párt kor mányzata ós a katolicismus között, ellentétet az állami intézmények kezelése és a katolicismus között. Hát méltóztassék nekem megen­gedni, ón úgy hiszem, hogy ő nagy­móltósága itt tévedésben van, mert hií zen egyebet a szabadelvű párt soha nem akart és egyebet a szabadelvű pártból kinőtt kormányok soha nem is cselekedtek, mint hogy az állami intézményeket olyan felekezeties jel­legű vonásoktól igyekeztek megtisz­títani, a melyek a különböző vallás­felekezetek közötti viszonosság és egyenlőség rovására és azon pártat­lanság rovására estek volna, a melyet az államnak, bárminő vallást követő összes honpolgáraival szemben tanúsí­tania kell. De ellentétet a katolicis-

Next

/
Thumbnails
Contents