Főrendiházi napló, 1901. II. kötet • 1902. október 8–1904. április 25.

Ülésnapok - 1901-28

A főrendiház XXVUI. ülése. 135 érintetlenül hagytak, azaz, hogy a meglevő alapot meghagyni kívánták és expressis verbis annak változtatását, módosítását, de a fentartását sem tartották szükségesnek a törvénybe felvenni, hogy ettől eltérve mostan abba a törvénybe itt kívánják belemagyarázni azt az extrém felfogást, a mely már azután nemcsak a szavakban, de a tartalomban is teljesen ellenkezik az akkori alappal, így tehát, midőn ez a félremagyarázás az alapja az egész okoskodásnak, ezt megfordítva a 67-es pártra kívánják tolni és azt állítják, hogy ezt az alapot ő magyarázza félre Ismétlem: ezt itt elhallgatni nem lehet s azért ezt határozottan tagadásba kell vennem. Részemről az indemnityt megszavazom. Almássy Imre gr. jegyző: A miniszterelnök ur kivan szólani. Tisza István gr. miniszterelnök: Nagjunéltóságú elnök ur! Méltóságos főrendek! Méltóztassanak megengedni, hogy tőlem kitelhető rövidséggel tegyek egypár megjegyzést azokra, a mik a vita során elmondattak. Mindenekelőtt, a mi azt a hazánkban sokat vitatott kérdést illeti, hogy az indemnitás megszavazása bizalmi szempontok alapján történjék-e vagy sem, erre nézve legyen szabad a méltóságos főrendek figyelmét arra a körülményre irányitanom, hogy, nézetem szerint, legalább ebből a szempontból, a kérdés nem egyforma mérlegelés alá esik a törvényhozás két házában; mert hiszen természetes dolog, senki sem fogja kétségbevonni, — én legkevésbbó — hogy a méltóságos főrendeknek is teljes jo guk van a kormány iránti bizalmatlanságuknak bármikor kifejezést adni, a kormány eljárása felett rosszalólag nyilatkozni, ennek mindig meglesz a maga igen nagy erkölcsi súlya, de a parlamentáris kormányforma alapelvei szerint kormánybuktatási hatása csak egy olyan bizalmi nyilatkozatnak van, a mely a törvényhozás másik házában eszközöltetett. Ennek folytán egy olyan kormánynyal szemben, a mely kormány a képviselőház többségének bizalmával bir és a mely kormánynak a képviselőház többsége az indemnitást megszavazta, mondom, egy ilyen kormánynyal szemben is teljesen jogosult a méltóságos főrendek bizalmi nyilatkozata bármely olyan formában, a mely ennél több hatálylyal nem bir, de azt hiszem, nem felelne meg ezen ház alkotmányjogi állásának ós traditióinak az, ha egy ilyen kormánynyal szemben bizalmi okokból megtagadnák a kormányzás továbbvitelére szükséges eszközöket. Ugy gondolom tehát, hogy a bizalmi kérdés ezen törvényjavaslat megszavazásánál döntő sulylyal nem eshetik a mérlegbe. De azért legyen szabad nekem egész röviden foglalkoznom azon fővádakkal, a melyek első sorban Zichy Nándor gróf ő nagyméltósága előadásából a kormány ós azon párt felé elhangzottak, a mely a kormányt támogatja. O nagyméltósága ellentétet lát a szabadelvű párt, illetőleg e párt kor mányzata ós a katolicismus között, ellentétet az állami intézmények kezelése és a katolicismus között. Hát méltóztassék nekem megengedni, ón úgy hiszem, hogy ő nagymóltósága itt tévedésben van, mert hií zen egyebet a szabadelvű párt soha nem akart és egyebet a szabadelvű pártból kinőtt kormányok soha nem is cselekedtek, mint hogy az állami intézményeket olyan felekezeties jellegű vonásoktól igyekeztek megtisztítani, a melyek a különböző vallásfelekezetek közötti viszonosság és egyenlőség rovására és azon pártatlanság rovására estek volna, a melyet az államnak, bárminő vallást követő összes honpolgáraival szemben tanúsítania kell. De ellentétet a katolicis-