Főrendiházi napló, 1901. II. kötet • 1902. október 8–1904. április 25.

Ülésnapok - 1901-28

A főrendiház Xi mit egy ízben hallottam hazánkban egy valakinek a társadalmi állásáról elmondani: hogy ő a nagy urak közt kis úr, a kis urak közt nagy úr. Magyarország ós Ausztria együttvéve a nagyhatalmak körében ma kishatalom, a kishatalmak körében nagyhatalom. Erre a szerepre Magyarország egymaga is elég erős leend bármikor. Nem következik ebből, hogy mindazok a törvényes kötelékek, a melyek bennünket Ausztriához fűznek, ne igényelnék azt, hogy ezeket a maguk sértetlenségében tiszteljük ós fentartsuk, hanem a törvényt magyarázzuk úgy, a mint azt a magyar alkotmány szelleme magával hozza. Magyarország monarchia, Ausztria is monarchia. Magyarország tehát egy monarchia, Ausztria is egy monarchia ; egy meg egy: az a mathematika ellentmondást nem tűrő törvénye szerint kettő. Tehát két monarchia az. a mi létezik, nem egy magasabb fogalom, a melybe Magyarországot beolvasztani törekszenek folyvást, a mely törekvéshez, fájdalom, részben segédkezet nyújtanak saját honfitársaink, részben' pedig ezen törekvéssel szemben az ellentállás kellő kifejtésére nem éreznek magokban elegendő bátorságot. A mi magát az 1904, óv első negyedében viselendő közterhek megszavazására vonatkozó törvényjavaslat el- vagy el nem fogadását illeti, az meglehetős irreleváns kérdés ma, midőn a törvényhozás egyik külön factorának, a főrendiháznak tanácskozásai régen elvesztették vagy csak igen kivételes körülményekben nyerik vissza azt a jellegüket, hogy itt valódi tanácskozásról lehetne szó. Kialakult vélemónynyel jön ide mindegyikünk. Itt mindenki tudja előre, hogy a kérdés miként fog eldőlni; a törvényjavaslatok el- vagy el nem fogadása, megszavazása vagy meg nem szavazása igen alárendelt fontosságú kérdés. XVIII. ülése. jgg Nem is ez kényszerit engem felszólalásra, hanem semmi egyéb, mint hogy kísérletet tegyek arra, meg lehet-e az egyezményes valótlanságok szövevényét egy kissé bolygatni. Legyen több világosság! Elnök: Kivan valaki még szólani ? Keglevich István gr.: Nagyméltóságú elnök úr ! Méltóságos . főrendek ! Részemről azon kérdést illetőleg, hogy az indemnity megszavazása bizalmi kórdóst involvál-e vagy nem, az elvi kérdés ós elintézésének igen nagy súlyt nem tulaj donitok és helyesnek tartom, hogy ez azon általános abstract értékű kérdések közé soroztatik, a melyeknek eldöntése jjracticus téren nagyon csekély jelentőséggel bír. Én azon az állásponton vagyok, hogy az nem képez bizalmi kérdést ós ennélfogva az is, a ki a kormánynyal szemben bizalommal nem viseltetik, az állam kormányzatának továbbvitelére szükséges eszközöket inógis megszavazhatja. De azért ismétlem, hogy ha az alkalmazásban ez meg nem történik, annak igen kevés practicus jelentősége van. Én részemről voltam már olyan helyzetben, hogy egy miniszterelnökkel szemben bizalommal nem viseltettem, de azért az indemnityt mégis feltétlenül megszavaztam ; annál is inkább vagyok hajlandó erre ma, a midőn a jelenlegi miniszterelnök úr iránt feltétlen bizalommal vagyok. Az ezen megszavazást megelőző vita alkalmával azonban néhány állitással találkoztunk, a melyekre egy pár rövid megjegyzést kivánok tenni. Egyik-másik oldalról ezen állitások némi tekintetet vetnek a politikai múltra, lényegükben azonban a kormány és annak politikai, majdnem azt mondhatnám: erkölcspolitikai alapj szabadelvüség ellen való támadásban culminálnak. Méltóságos főrendek! A concrét vádak között a legélesebb és egyut-