Főrendiházi napló, 1901. II. kötet • 1902. október 8–1904. április 25.
Ülésnapok - 1901-28
132 A főrendiház XXVHI. ülése. aggódva védi a trón tekintélyét ós a mely főfeladatának tekinti a fejedelmi tekintély megóvását, nagy szolgálatokat tehet, nagy • föladatot teljesít, de ennek egy föltétele van, áz, hogy a trón mindenkor a nemzet fényét sugározza vissza, azt a fényt tartsa fenn, hogy azt ne homályosítsa el semmi. A hol azonban a trónból kiáradó nemzeti fenség fényének sugarait más sugarak is zavarják, ott az udvari párt, ha hosszú ideig van uralmon, a nem zetre nézve veszedelmes. Azt is elismerem, méltóságos főrendek, hogy azok között a magyar kormányok között, a melyek 1867 óta vezették az ország ügyeit, egyetlenegy sem volt, a melynek jóhiszeműségében kételkedni lehetne; tehát az 1867 óta volt kormányok mindenikéről megengedem, ilyen értelemben, hogy működésöket a tiszta jóakarat és jóhiszeműség vezette a más irányú törekvésekkel szemben, hanem a mit évekkel ezelőtt már egyszer felhoztam, legyen szabad most ismételten egy német példabeszéddel' ólnem, hiszen már az is jellemző a helyzetre, a mi állapotainkra, hogy német példabeszédet keli használnunk, ha jól akarunk valamit megjelölni: vMan glaubt zu schieben und wird geschoben.« Ez jellemzi az összes magyar kormányok helyzetét 1867 óta. Mindenik azt véli, hogj^ vezetett; bizonyos mértékig vezettek is. Hiszen egy bizonyos fokú tartományi autonómiát szívesen engednek nekünk; hanem mihelyest a politika érinti azt a kört, a hol tulajdonkópen a nemzet hatalma a maga teljes fényességében jelentkeznék, mihelyt az a nemzeti hatalom kifejtésének kérdéseit érinti — és ez volna a politika lényege és czélja, — akkor a magyar politikának háttérbe kell szorulnia, más érdekek, más politikák és szempontok előtt. Mólt. főrendek! Van rendesen minden szomorú helyzetben — és a mi helyzetünk, sajnos, ilyen — egy bizonyos comicum. Bocsássanak meg nekem, ha egy adomával végzem felszólalásomat. A dolgot megbízható tisztelt úriembertől hallottam, a ki nincs már as? élők sorában. Evekkel ezelőtt mint ellenzéki képviselőjelölt akart fellépni az ország egy oly vidékén, a hol egy az ország határain kivül lakó igen, igen előkelő úrnak nagy birtokai, uradalmai voltak. Tájékozódni akart az illető ellenzéki • képviselőjelölt az ő esélyeiről ós annak az uradalomnak jószágigazgatójához fordult, hogy az uradalmi tisztség vele, mint ellenzéki képviselőjelölttel szemben minő álláspontot foglalna el. Az uradalmi jószágigazgató azt mondotta : »Oh, nyugodtan felléphet az úr mint jelölt; ami gazdatisztjeinknek teljes szabadságuk van bármely jelölt mellett állást foglalni, hiszen tudja, az voltakópen mindegy, hogy önök minő politikát csinálnak Budapesten. A valódi politikát a mi legkegyelmesebb fenséges urunk csinálja Bécsben « Az a kegyelmes fenséges úr pedig Albrecht főherczeg volt, az uradalom a bólyei uradalom. Ez jellemzi a helyzetet. Egy bizonyos tartományi autó nómia körén belül is, a melyet nekünk concedálnak, létesíthetünk sok jó dolgot; teljesen igaz, méltóságos főrendek. De legyünk tisztában a helyzettel. Méltóságos főrendek! Az ón felszólalásomnak nem volt egyéb czélja, minthogy megkíséreljem egy kissé az egyezményes valótlanságok szövevényének megbolygátasát, az ilyen egyezményes valótlanságok leplének lerántását. Lehet, hogy majd mindazokra, a miket itt elmondottam^ azt a választ nyerem, hogy ennek a helyzetnek fentartása Magyarország érdekében áll, mert ennek a helyzetnek fentartásától függ Magyarországnak ós Ausztriának együttesen nagyhatalmi állása, nemzetközi ' biztos helyzete. Erre csak idézem azt, a
