Főrendiházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–1902. június 20.

Ülésnapok - 1901-8

88 A főrendiház VIII. üláse. hogy hogyan érvényesülnek ezen conversioban, itt felvilágosítást kérni talán jogosult volna, ha egy dolog nem oldana fel ez a alól; ugyanis a minister úrnak az a nyilatkozata, a melyre nézve megjegyzést kívántam tenni, mert az ón átalános előadásomat ebben nem Ugy értette, a mint én azt értelmezem. A minister úr nyilatkozata azt mondja, hogy a külföld a mi koronánkat elfogadja arany helyett. Mégis egy bizonyos aggodalom fog el, mert hiszen a minister azt mondotta, máskor, hogyha arany valutában csinálok a conversiot, akkor jelentékenyen, többet érnénk el. Ez a két nyilatkozat szerintem nem fedezi egymást, szerintem nem is fedezheti egymást. De van egy másik félreértés. O nagyméltósága azt mondotta, hogy én rosszallom, hogy nem arany valutában convertáLtunk, én pedig helyeseltem, hogy nem arany valutában convertálunk. Csak azt mondottam, oly stádiumban kívánom a conversiot, a melyben a mi korona valutánknak a, közvéleményben is, Európaszerte már biztosították volna azt, hogy a különbözet, a melyet a minister úr jelentékenynek jelez, a közt, ha aranyban kötnők a conversiot és az új kölcsönöket, vagy pedig ha mint itt történik, koronavalutában, mondom, hogy ez a különbözet csekélyebb legyen. Az államnak a maga valutáját kell szem előtt tartania, és törekednie kell, hogy az a világ valutája legyen, de egy állama sincs a világnak, a melyre nézve közömbös lenne az, hogy a maga valutájában fizethet-e, vagy aranyban, vagy más valutában köteles-e fizetni. Mert az érczpénz-érték is variábilis tényező, és mert az emberi dolgok nagyon is mulandók és nincs oly állam, a mely büszkén mondhatná, hogy 50 év múlva is ott leszek, a hol most. Egy egyszerű háború-üzenet megrendíti egy állam hitelót, és akkor a koronavaluta nem lesz igazi arany, még ha forgalomban is van az arany. Azért nagy bölcseség van abban, ha mi a mi tervünk szerint arany-valutát csak koronavalutában kötelezünk. Itt volt a félreértés, a melyet mégis ezen a helyen is helyre kellett igazitanom. Ha a minister úr ezt helyesnek ismeri el, akkor nem kérek e pontra vonatkozólag felvilágosítást, ez meg van az ón felfogásomban. De igenis, nyirbáljuk a kamatot is. a tőkét is. Minden attól függ, hogy micsoda szempontból Ítéljük meg a dolgot. Ha az állani szempontjából, akkor azt mondjuk, a kamatot nyirbáljuk, a tőkét pedig nyakunkba akasztjuk, inert öregbitjük, ha magánember szempontjából, akkor azt mondom, a tőkét is nyirbáljuk, a kamatot is, mert a 119-es árfolyammal biró papirost bizony 119' írt aranynyal, vagy koronával nem fogjuk beváltani, hanem a,dunk annyit, a. mennyire magát az állam kötelezte. Ha tehát az állam 1000 aranyforintra kötelezte magát, ezer aranykoronát köteles adni, ha 119-en áll is. A 19-et tehát elmetszem. Itt a nyirbálás a másik szempontból. Egyik szempontból öregbitem, a másik szempontból nyirbálom. A mig a leszállítás az államra nézve financialiter jó, az állam alattvalóira nézve, a kik papírokkal bírnak, terhes, minden intézményre nézve, a mely bizonyos kamatlábra, van fektetve, terhes. Azért volt nagy áldás, a mikor még a törvényes kamatláb 6 volt ós azon mozogtunk. De ez a mai világba nem illik bele. Ugy van a dolog, hogy a kamatleszállítás és csökkenés nagyban véve mindig az órtékárnak emelkedése és az mindig a pénz olcsósága. Ez tehát jó. De az adósságok terhének növekedése az államra nézve is teher marad, teher marad az a munkásnópre is, az csak a kapitalismusnak jó ós a magasabb philosophia szempontjából megzavarása áta-