Főrendiházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–1902. június 20.

Ülésnapok - 1901-8

84 • A főrendiház VIII. ülése Ellenkezőleg, nemcsak hogy nem nyirbáljuk, de miután a 4 százalékos papírokat, a melyeket a 4 ós 1

ji százalékosokért cserébe adunk, nem al parin bocsátjuk ki, emeljük a tőkéjüket mindazoknak, a kik hajlandók az uj papírokat a régiek helyett elfogadni. Hogy mennyire emelkedett a tőke a régi conversio következtében, azt mindenki tudja, mindenki ismeri, a ki az ily conversiokban részt vett. Hiszen egyes alapok óriási öszegekkel növelték tőkevagyonukat minden hozzájárulásuk nélkül, tisztán a conversio következtében ós annak következtében, hogy a magasabb kamatozású papir al parin, számíttatott, az új papirt pedig parin alul bocsa-. tották rendlkezésökre. így tehát az igazság az, hogy a kamat csökkenni fog, mert ez czórja a conversionak, bár itt sem csökkent a kamat egész névleges összegével, mert daczára annak, hogy a 4 ós 1

/2 százalékos papir helyett 4 százalékos papírra megyünk le, nem fél percent a csökkenés, a melyet a tőkések veszteni fognak, hanem körülbelöl csak háromtized percent lesz a csökkenés, A mi a conversiot és a valutarendezés közti kapcsolatot illeti, ezt is méltóztatott megérinteni ő excellentiája és nézetem, szerint oly szempontból méltóztatott bírálni, a mely az ón felfogásommal nem egészen egyezik meg. 0 excellentiája tudniillik azt méltóztatott mondani, hogy talán jobb lett volna megvárni a kész fizetések felvételt, mert akkor aramrczimletek kibocsátása mellett előnyösebb feltóteleket lehetett volna elérni; nem perhorrescálja azonban mégsem, hogy a kormány nem várta be ezt az időpontot, és hogy koronajáradék alapon akarja a conversiot keresztülvinni. Nem perhorrescálja pedig azért, mert nézete szerint, ha bekövetkezik az az idő, hogy valutánk, a mely ma Istennek hála, elég szilárd alapon van, bizonyos megingásnak volna kitéve, és ismét disagio jelentkeznék, ebben az esetban sokkal előnyösebb, hogy a conversiot koronajáradékra csináljuk. Ebből a szempontból tartjuk a. koronajáradokot praeferálandónak az aranyra szóló kötvénynyel szemben, mert én a mi valuta-viszonj^ainkat annyira consolidáltaknak tekintem, hogy eltekintve egészen abnormis ós rendkivüli körülményektől, a melyek az állam összes gazdasági viszonyait megingathatják, azt hiszem, hogy a mi valutánk ren dezettsége elég szilárd alapon áll és nem tartok attól, hogy a rendelkezésünkre álló eszközökkel, normális viszonyok közt, a, váltóárfolyamok ingadozását ne lennénk képesek ellensúlvozni. Nem az az ok tehát, a mely engem vezet, mintha félnék, az agio visszafejlődésétől, hanem az, hogy ón igen nagy elismerését látom valuta-rendezési actiónknak a külföld részéről akkor, a mikor a külföld pénzcsoportjai és pénzhatalmai a mi koronajáradék-kötvónyeinket minden külön aranyfizetési kötelezettség kikötése nélkül hajlandók elfogadni, és hajlandók e koronaj áradékkal a mai aranyra szóló czímleteket kicserélni. Ebben a tényben ismétlem, valuta-rendezésünk sikerének igen nagy elismerését látom a külföld részéről, és igen nagy hibának tartottam volna, ha ezt az elismerést nem honoráljuk, ós tettünk volna oly intézkedéseket, a melyek kimutatják vala, hogy magunk nem bizunk a valutarendezés sikerében. Eg}^ utolsó szempont, a melyet ő excellentiája átalánosságban megérinteni méltóztatott, az volt, hogy talán kívánatosabb lett volna consortium igénybevétele nélkül vinni keresztül a conversiot. Nekem van tudomásom arról, hogy a legfejlettebb hitelélettel bíró államok, mint például Amerika és Angiia csinálnak és csinálhatnak ilyen conversiokat, mert hitelök olyan óriási fejlettséggel bir,