Főrendiházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–1902. június 20.

Ülésnapok - 1901-8

A főrendiház VIII. ülése. 85 a melyre bátran támaszkodhatnak, és igy a conversio sikere ilyen eljárás mellett is biztosítottnak tekinthető, azonban más államok egy ilyen nagy műveletnél alig vállalhatják el azt a koczkázatot, a melyre Amerika és Anglia vállalkozhatnak, mert eltekintve attól, hogy a mi bevonandó kötvényeink legnagyobb részben nem Magyarországon ós Ausztriában vannak elhelyezve, hanem a legkülönbözőbb idegen államokban, a melyekben nem állnak rendelkezésünkre olyan orgánumok, a melyek csak a technikai munkát is keresztülvihetnék, — nem lehet szem elől tévesztenünk azt sem, hogy abban az esetben, ha a conversio, illetőleg a papírok kicserélése nem teljesen sikerül, hanem sokan találkoznak olyanok, a kik tőkéjöket készpénzben követelik vissza, abban az esetben az állam nem bir annyi anyagi erővel, hogy az 1037 milliót kitevő tőkének jelentékeny részét esetleg készpénzben kifizethesse. Ez az oka annak, a miért igen koczkáztatott vállalat lett volna consortium igénybe vétele nélkül kísérelni meg a conversio keresztülvitelét. Egy speciális kérdésre is méltóztatott ő excellentiája kiterjeszkedni — és ez az az elbánás, a melyben a törvényjavaslat a városok és községek tulajdonában levő vinculált kötvényeket részesiti. Nem akarok annak fejtegetésébe bocsátkozni, hogy a regale-jogok megváltása minő jogi természettel bírt, hogy mi volt akkor a törvényhozás czólja: a tőkét-e vagy pedig a jövedelmet kárpótolni; azt azonban constalálhatom, hogy azok a papírok, a melyek a regale-megváltással kapcsolatosan kibocsáttattak, egyátalában semmiben sem különböznek az állam többi czímleteitől, és az az adósság, a melyet az állam a régale-megváltással kapcsolatosan magára vállalt, semmiben sem különbözik az államnak többi adósságaitól, ugy hogy ebben a tekintetben semminemű jogi aggály arra nézve, hogy a regale kártalanítási papírokra a conversio kiterjeszthető-e vagy nem, egyátalában fenn nem forog. A mi a városokkal ós községekkel szemben követett eljárást illeti, ebben a tekintetben nem szabad a javaslat megítélésénél téves szempontokból kiindulni. A városokkal és községekkel szemben a törvényjavaslat nem akart kedvezmónj^t gyakorolni, és nem privilégium az, a mi ebben a törvényjavaslatban a városokkal ós a községekkel szemben foglaltatik, az tudniillik, hogy az ő kötvényeik a conversion kivül maradnak. Nem privilégium pedig azért, mert sem az elmélet sem a gyakorlat nem engedi meg azt, hogy ilyen átalános jellegű conversiok alkalmával valamely kivételes kedvezmény állapittassók meg egyik vagy másik kategória részére. És hogy a törvényjavaslatban mégis az foglaltatik, hogy a városok és a községek tulajdonában lévő vinculált kötvények nem vonatnak be a conversio keretébe, ennek tisztán ós kizárólag egy állami szempont az oka, az tudniillik, hogy biztosak voltunk a felől, hogy mihelyt a városok ós a községek, habár csekély mérvben is, a kamatélvezetben rövidséget szenvednek, ha csökken az ő kamatjuk ós ezzel bevételeik csökkennek: nem marad más mód, mint hogy ismét az állam álljon elő és pótolja az esetleg hiányzó összeget. Tehát tisztán az vezetett engem a törvényjavaslat ezen pontjának tervezésekor, hogy ne hozzuk az államkincstárt abba a helyzetbe, hogy a városok az ilykópen elvesztett jövedelmeiket az állam által kérjék pótoltatni. Azonban ha bizonyos különbséget tettünk volna is a városok, községek és mások tulajdonában levő regale-kötvónyek között — a mint hogy nem tettünk — még annak is meg volna bizonyos mórtókig a maga belső jogosultsága. Mert ha visszamegyünk a regalejogok eredetére, akkor azt ta-