Főrendiházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–1902. június 20.

Ülésnapok - 1901-6

A főrendiház VI. ülése. 65 lást. A megye rendelkezési joga? Bocsánatot kérek, méltóztassék nekem a részletekből bebizonyítani, miben van az megsértve? Semmiben. Egy vonallal sem, egy hajszálnyira sem, mert mindenféle pénzt utalványoz az alispán vagy utalványoz az arra jogosított megyei közeg a megye közönségének akarata szerint. Sőt tovább megyek. Én még kiterjesztem annak az utalványozó alispánnak a jogkörét, mert megengedem a törvényben, hogy a költségvetés keretén belül, akár folyt be az adólapra vagy bármely alapra, valami pénz, akár nem, utalványozhasson, sőt a költségvetés keretén túl is sürgős esetekben, ha felterjesztést tesz a ministerhez és a minister azt megengedi. Tehát a vármegyének jogköre egész komolyan, határozottanmondom, semmiben absolute sértve nincs. Mert az csak nem valami rémséges nagy jogkör, hogy eddig a megye pénztárnokot választott, ezután pedig nem választ. Isem az állam fog neki megyei pénztárnokot kinevezni, hanem megszűnik az intézmény ós a pénztári szolgálat egyszerűen átmegyen az állami pénztári szolgálatba vagyis az adóhivatalokra. Azt hiszem, hogy semmiféle reconstructióról itt szólni nem lehet; rnajd lehet erről beszélni annak idején, ha meglesz a közigazgatási reform. Azt ő nagyméltósága is akarja, mert szemökre veti az eddigi kormányoknak, hogy nem tettek semmit. Ha tehát most én megkezdem és egy lépéssel előre akarom vinni a dolgot, szemrehányást érdemlek ezért ? Talán nem, attól legkevósbbó, a ki a reformot akarja. (Helyeslés.) De hát ő nagyméltósága valóban kíváncsivá tesz engem, hogy milyen lesz az a reform, a mit ő akar, hogyha még a pénztári szolgálatnak megszüntetését* és az adóhivatalra való átruházását is ellenzi. (Halljuk! Halljuk !) Úgy akarja talán az administratio Főrendiházi napló. lt-Ol—1906. 1. kötet. reformját, hogy átadjuk az administrationak azt a részét is, a melyet eddig kezelt a vármegye ? Azt csak nem akarhatja. Hát én azt gondolom, hogy a ki a megyének barátja —• és ez minden intézményre áll, — az úgy fog helyesen eljárni, ha azokat a kinövéseket, azokat a felesleges dolgokat, azokat a hiányosságokat, a melyek egy intézmény életében, a fejlődés folytán mutatkoznak, megszorítja, mással helyettesíti, vagy kiküszöböli, nem pedig, ha azokat ott hagyja, hogy folyton nag}i

r

obbak rneg nagyobbak lévén, visszaélések visszaélésekre halmozódván, elveszszen a hite minden embernek abban, hogy azt az intézményt meg lehet javítani. Én pedig javítani akarok és megjavítva fentartani. (Helyeslés.) Több ízben nyilatkoztam a megyei önkormányzatról a törvényhozás másik termében, nyilatkoztam a bizottságban is, mely ezt a törvényjavaslatot előkészítette, de más alkalommal is. Én az állami közigazgatást akarom (Helyeslés.), az állami közigazgatást a kinevezés elvével és a kinevezett tisztviselőkkel. De nem akarom abban sem az önkormányzatot megölni, sem pedig nem akarok centralizálni oly mértékben, mint a mélyen t. főrendi tag úr, ebben a törvényjavaslatban, is már centralisatiót látva, szememre veti. Ebben a törvényjavaslatban centralisatióról szó sincs, mert itt nem vitetik be a központi kormányzatba semmi, hanem kint hag}^atik minden a megyénél. Ellenkezőleg, decentralizálunk, mert lehet ezután a járási adóhivatalnál is fizetni, a hol eddig nem lehetett fizetni, a mennyiben csak a megyénél lehetett. Ezzel szemben ós most lehetővé teszem a fizetést a megyének tíz járásában ;

— ha van tíz járása. — Én tehát inkább decentralizálok, — közbevetőleg mondom — és nem akarok centralizálni. Azonban igenis centralizálni akarok politikailag, de az- ada