Főrendiházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–1902. június 20.

Ülésnapok - 1901-6

66 A főrendiház VI. ülése. ministratió tekintetében, a kezelés tekintetében, annyira, a mennyire lehet, decentralizálni akarok. Mert lehetetlenség, hogy 64 vármegyében 64-féleképen administráljunk és 64 esetben a minister a felelőssége alatt kiadott rendeleteket végre ne tudja hajtani. (Helyeslés.) Ez, • — mondom, — lehetetlenség. így Magyarországot administrálni ós a magyar államot kiépíteni nem lehet. En tehát az administrátiót — nem abban a mértékben, mint ő nagyméltósága gondolja — de igenis bizonyos dolgokban decentralizálni akarom és igy decentralizálva, a vármegyékre, a vármegyei alispánokra, a vármeg3/ék kebelében levő orgánumokra akarom bizni ezeket a dolgokat, nem a közgyűlésre, — mert az lehetetlenség, — hanem azokra az orgánumokra, a kiket a közgyűlés ellenőrizni fog. És ebben lesz másfelől az önkormányzatnak a lényege, sőt bizonyos dolgokat administrativ hatáskörben sem vonakodom otthagyni. (Élénk helyeslés.) Hát én a vármegyét úgy contemplálom; hogy legyen a megye ezután is pépiniereje a közéletnek, hogy a maga dolgainak végzése mellett — és ebben az autonómiának a lényege van — az egész állami administrátiót ellenőrizhesse, a közdolgokkal foglalkozhassak. A közszellem ébresztése és a politikai szabadság garantiái szempontjából akarom ezt. Sőt anynyira megj^ek, hogy a törvényhozás másik termében kijelentettem, hogy én a kormánynak a meg nem szavazott adók és a meg nem ajánlott ujonczok tekintetében való rendelkezését a megye által megakaszthatónak contemplálom. {Helyeslés.) Nem akarom tehát a vármegj^ót megölni semmi körülmények között sem, mert ebben a két esetben a törvénytelenül kiadott rendeletek végrehajtásának megtagadását igenis mint a törvényességnek és alkotmányosságnak érdekében egy nagy garantiát, fenn akarom tartani, (Átalános helyeslés.) Ez a törvényjavaslat tehát azt czélozza, hogy azoktól a terhektől szabadítsuk meg, azoktól az agendáktól válaszszuk el a vármegyét, a melyek nem neki valók, hanem a melyeket eddig is csak teherképen vitt. Ezt és semmi egyebet. 0 nagyméltósága azonban más szempontokat is méltóztatott belevegyiteni. 0 a főispánban politikai ágenst lát, egyebet nem. És szememre veti, —• mert ezt a magam számlájára kell irnom — hogy a kormány a főispánok kinevezésénél csak politikai szempontokat ós azt tartja szem előtt, hogy ki-ki hogy tud választatni. Hát én azért irom ezt a számlámra, mert alig törtónt ebben az országban három évi belügyminisztersóg alatt átalában annyi változás a főispáni karban, mint én alattam. Vállalom a felelősséget ezekért a változásokért, s állítom — és talán be is tudnám ezt bizonyítani ő nagyméltósága ellenében, ha concrót eseteket hozna fel, — hogy sehol sem neveztem ki főispánt abból a szempontból, hogy az nekem politikai ágensem legyen, hanem azért igenis, hogy az ón politikámat képviselje. És ehhez jogom van. Ezt kötelességem tenni s ezért felelős vagyok. De a kinevezettnek első sorban azokat a biztosítékokat kell nyújtania, a melyekkel az állam első tisztviselőjének a megyében birnia kell, hogy tudniillik az administrátiót kellőleg ellenőrizze. (Helyeslés.) 0 nagyméltósága, vagy bárki, vetheti-e nekem szememre azt, hogy én a kormánynak politikai hatalmi körét akarom terjeszteni? Vájjon a curiai bíráskodásról szóló törvénynek, — a mely nem az én initiativámból keletkezett ugyan, de megalkotásánál ott voltam, sőt a melynek megalkotását én tettem lehetővé — "vagy a másik törvénynek, az összeférhetlenségről szólónak megalkotásánál a