Főrendiházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–1902. június 20.

Ülésnapok - 1901-6

@4 A főrendi! ezáltal a megyei közszellemet elölik és odavitték, hogy érdeklődés a megyei közélet iránt nincs. Én pedig meglehetősen ismerem törvényeinket ós a törvényhozás egész folyamatát, de azokat a törvényeket nem ismerem, a melyek eddig a vármegyéktől valami nagy jogokat elvettek volna. Tudom, hogy a megyék a közigazgatásnak bizonyos állami functióiban is részint directe, részint indirecte, a közigazgatási bizottság által, részt vettek De hogy mit vettünk el a megyétől, mi az, a mivel a megye ma nem bir, holott előbb birt, azt nem tudón feltalálni, mert ilyen nincs is. És ha a vármegyékben .hiányzik az érdeklődós. — a mint az előttem szólott főrendi tag úr igen helyesen mondotta — hát annak nem ez az oka, hanem az, hogy a mai életnézletek, a mai állapotok, a mai foglalkozás, az a kényszerűség, hogy mindenki a maga dolgával és a in aga foglalkozásával kell, hogy egészen máskép törődjék, mint régen és a maga idejét egészen annak szentelje; ezek teszik lehetetlenné, hogy valaki minden héten vagy minden hónapban napokat vagy heteket töltsön a megyei ügyekkel. (Igaz! Úgy van!) Azért a megyei életnek olyan functiókat átbocsátani vagy nála meghagyni, a melyek ezt az állandó foglalkozást igénylik, már ebből a szempontból sem lehet, eltekintve a nagy állarni szempontoktól. Hát majd jönni fognak azok a reformok, a melyek bele nyúlnak ebbe a kérdésbe, s a hol határoznia kell a törvényhozásnak a felett, mennyiben akar, mennyiben nem akar ebbe a kérdésbe, benyúlni. De ez nem nyúl bele. Mit tesz ez ? Ez azt teszi, hogy a vármegyének a pénztári szolgálatát megszünteti és átadja az adóhivataloknak. Miért? Azért, mert valóságos képtelenség, hogy egy megye territóriumán vagy bármely territóriumon kétféle pónztárszolgálat legyen. Hát már csak az adóhivatalokat nem lehet megszün: VI. ülése. tetni és átadni a megyei szolgálatnak. Azt kell tehát megszüntetni, a mely felesleges. Mert ez felesleges. Mit teljesít az a megyei pénztárnok? Teljesíti egyszerűen a fizetéseket, a miket utalvánj^oz az árvaszéki elnök vagyazalis pán. Hát ebben valami ol}^an nagy, olyan vitális, olyan rengeteg joga van a vármegyének, hogy azt a pénztárnokot statuálja? Mit veszek el ón a vármegyétől ? Semmit! Ő fog utalványozni, ő fogja a kezelést intézni, ő fogja az egész rendelkezési jogot megtartani; csakhogy a helyett, hogy az utalvány átmenne a harmadik szobába vagy a földszintre* a megyeházban levő megyei pénztárhoz, átmegy a szomszéd utczába és ott fizetik ki az adóhivatalnál, de kifizetik úgy, a hogy a megyének első tisztviselője vagy az arra hivatott, utalványozási joggal felruházott tisztviselő akarja a megye nevében. Hát ő nagymóltósága lemondana a maga jogáról akkor, ha rábizná valamelyik pénzintézetre a maga fizetéseinek honorálását? Nem mond le. Ennem teszek egyebet, mint azt, hogy a magam vagyonát megtartom, a felette való rendelkezés jogát teljesen megőrzöm, de azt mondom : utalványozom a Hazai Takarékpénztárnak, vagy akármelyik más banknak a magam bevételeit ós utalványozom oda a magam kiadásait ós az kezeli helyettem. Ez fog történni itt is, a vármegye hetyett az adóhivatal fogja kezelni. Hiszen én ezzel szolgálatot teszek a vármegyéknek. A vármegyéket felmentem attól a nagy ódiumtól, attól a nagy tehertől ós attól a nagy felelősségtől, a melylyel a pénztári szolgálat jár, a közönségnek kényelmére, a mely ezután nem kényszeríttetik mindig a megyei pénztárhoz befáradni, hanem megtalálja künn a járásban az adóhivatalt és megtalálja azt a cheque-et, csak a zsebébe nyúl, — már tudniillik a tisztviselő — a melylyel egyszerűen utalványozza és teljesiti a fizetést és az elszámo-