Főrendiházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–1902. június 20.
Ülésnapok - 1901-6
A főrendiház VI. ülése. 63 terem, alig maradt egypár bizottsági tag, mert még azt a felelősséget is kerülték, hogj^ ők magok határozzák meg, hol legyenek a megyei pénzek letétbe helyezve. Örvendve fogadom tehát ezt az intézkedést. Mert én nem vagyok ellensége a megyei választásoknak, de azt tudom, hogy ott mekkora szerepet játszik a rokonszenv, vagy akármi más egyéni felfogás. így választatik meg sokszor pénztárnokká olyan egyén, a kit, ha az alispánra volna bizva a dolog, nem választanának meg. Pedig az alispán és a tiszti ügyész volnának első sorban hivatva ezt a kezelést ellenőrizni. Látjuk azonban, hogy a gyakorlati életben milyen sajnos dolgok fordulnak elő. Ettől a nagy áldozattól menekült a megye közönsége, a tisztviselők pedig a felettök függő Damokles-kardtól menekülnek meg most, ugyanakkor azonban mégis ki van mondva, hogy az ellenőrzés ezentúl is megilleti őket. Tovább nem bocsátkozom bele ebbe a kérdésbe. Szólanék ahhoz, ha azt hallottam volna, hogy itt egy államosítási lépést méltóztatik látni. De erről nincs szó és ez különben is más helyen lesz megvitatandó. Üdvözlöm tehát még egyszer a kormányt, hogy ehhez a nehéz kérdéshez kellő óvatosággal nyúlt. O nagymóltósága, ha jól értettem, szemrehányást tett a kormánynak, hogy olyan későn kezdte meg a dolog valósítását. Ámde ez olyan nagy, olyan fontos kór dós, hogy itt a kellő óvatosság okvetlenül szükséges volt. És én csak helyeslem, hogy a kormány óvakodik úgy hevenyében belemaidíolni olyan kérdésekbe, a, melyek politikai jogokat érintenek. Meg vagyok győződve arról, hogy ez a törvényjavaslat, ha törvényerőre emelkedik, egy régi szükségnek fog megfelelni, s a megyék lakossága és a tisztviselők óriási többsége örömmel fogja azt fogadni ós így csak határozottan szerencsét kívánhatok a kormánynak, hogy ezt a kérdést ilyen óvatosan ós tapintatosan kezdte meg és ajánlom újra, mint a bizottság elnöke, a nagyméltóságú főrendeknek a törvényjavaslat elfogadását. (Helyeslés.) Elnök: A nainisterelnök úr kivan szólani. Széll Kálmán ministerelnök Nagyméltóságú elnök úr! Méltóságos főrendek ! (Halljuk! Halljuk!) Én valóban mindenre inkább el voltam készülve, mint arra, hogy Zichy Nándor gróf úr ő nagyméltósága ezt a törvényjavaslatot azokkal az argumentumokkal támadja meg, a melyekkel azt tenni méltóztatott. Hogy ellenezni fogja a javaslatot, azt gondoltam, bár bizonyosnak ezt sem tar totta,m, mert lehet valaki akármilyen éles ellentótben és oppositioban a kormánynyal, azért, úgy gondolom, nem éppen szükséges, hogy tüskönbokron keresztül ellenezzen mindent, a mit az a kormány tesz vagy előterjeszt. De ő nagyméltósága nem is ebből az okból teszi, hanem, meggyőződésből, mert ezt a reformlépést hibásnak tartja Hát én csodálkozom ő nagyméltósága felfogásán azért, mert őt olyan férfiúnak ismerem, a ki az administrationak kellékeit, nagy igényeit, a modem állami életnek szükségleteit, összes érdekeit ós minden vonatkozását, a melyben az állami élet és az administratio minden szerve a gazdasági élettel, az ország összes közéleti viszonyaival van, nagyon ismeri. Ha pedig ismeri, nem birom felfogni, hogy először is ebben a javaslatban a megyei önkormányzatnak sérelmét látja,, másodszor, hogy magát a javaslatot érdemileg is helyteleníti. Ázt mondja ő nagyméltósága, hogy ez is azon az úton jár, a melyen az eddigi reformok jártak; hogy megbénítják 'a meg3^ei közéletet, megcsonkítják a megyei önkormányzatot,
