Főrendiházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–1902. június 20.

Ülésnapok - 1901-5

A főrendiház V. ülése. 41 értés az ország többségével annál üdvösebb, annál kívánatosabb, mert itt egy átalános nagy reformra van szükség. Felszólalásomnak különben egyedüli oka az, hogy ne hagyjam szó nélkül ő excellentiájának egyik kifejezését, a miben a parlamenti kormányforma szempontjából részemről nem osztozhatom. Azt mondta ugyanis ő excellentiája, hogy a képviselőház alkotj cl BÍ törvényeket, a főrendiház pedig azoknak az őre. Zichy Nándor gr.: A képviselőház kormányoz és a főrendiház a törvényeknek őre. Podmaniczky Géza b.: Akkor rosszul értettem, mert én úgy értettem, hogy a képviselőház alkotj a a törvényeket, a törvényeknek pedig őre a főrendiház. Én mint a főrendiház tagja, a törvények alkotásának jogát fen tartom a főrendiháznak; azonban ha valakinek, úgy a képviselőháznak van nagyobb alkalma az őrállásra, mert az megbuktathatja a kormányt, míg mi legfeljebb csak passive viselkedhetünk ós ezzel tehetjük lehetetlenné működését. A mi activ szerepünk különben csak akkor kezdődik, ha esetleg, a mit nem supponálok, a kormány vád alá helyeztetik. Fentartom tehát a jogot a törvény alkotására nézve a főrendiház részére is, bár elismerem, hogj a nagyobb dolgokban a képviselő házat illeti a kezdeményezés A törvényjavaslatot elfogadom. Elnök: Kiván-e valaki szólni? A ministerelnök úr kivan nyilatkozni. (Halljuk! Halljuk!) Széll Kálmán ministerelnök: Nagyméltóságú elnök úr! Méltóságos főrendek! Midőn én a szőnyegen forgó törvényjavaslatot, a mely arról szól, hogy a kormánynak adassék felhatalmazás arra, hogy a jövő óv első négy hónapjában az állami bevételeket szedhesse és az állami kiadásokat teljesíthesse a múlt évi törvény alapján, a méltóságos főrendek- | Főrendiházi napló. 1901—1906. I. kötet. nek magam részéről is ajánlanám, pár megjegyzéssel kisérem azokat, a miket az imént gróf Zichy Nándor úr ő nagyméltósága részéről hallottunk. (Halljuk! Halljuk!) O nagyméltósága nem tekinti normális állapotnak azt, a rui minálunk és én is azt mondom, sajnosán, meggyökeresedett már évtizedek óta, hogy az államháztartásról az év végóig törvény nem keletkezhetik, hanem indemnitással megyünk át egyik évről a másikba. Igaza van! Ez nem normális állapot és én vagyok az első, a ki kijelentem, hogy törekvésünk egyikét képezi ezen a téren az, hogy lehetőleg oda vigyük budgetviszonyainkat, hogy a kormánynak, illetőleg az országnak minden év elején meg legyen a maga budgetje. Ene törekednünk kell. Eddig ezt csak pár éven át sikerült hosszas alkotmányos praxisunk alatt elérnünk ós igy igaz, hogy az az állapot honosult meg, a mit nem lehet normálisnak nevezni, a mit a 48-iki törvények, melyek a magyar alkotmányban a budget jogot körülirtak, igy nem contempláltak és a mi mindig a szükségáltál van motiválva. Ámde lehet-e a mai helyzetben és ennek a törvényjavaslatnak különösen azt lobbantani a szemére, több joggal vagy több okkal, mint máskor? Azt hiszem, kevesebb joggal lehet ma, mint máskor, hiszen, a mint méltóztatnak tudni, az országgyűlés október 22-én jött össze ós azok a teendők, melyek az országgyűlés megalakításával járnak, melyek az országgyűlés kezdetén alkotmányos és parlamentáris praxisunkban meghonosultak ós a felirati vita nem tette lehetővé, hogy a költségvetést a kormány előbb terjeszsze elő, mint november 23-án. Az idén tehát az indemnitás-kérést a situatio tette elkerülhetlenné, mert bármilyen rövid budgettárgyalás volna is a két házban, az tökéletesen lehetetlen, hogy novembertől deczember végéig költségvetési törvény keletkezzék. Az 6