Főrendiházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–1902. június 20.

Ülésnapok - 1901-5

A főrendiház VI. ülése. 35 Méltóztassanak első sorban a pénzügyi bizottság jelentését meghallgatni. Gáll József jegyző: (olvassa a •pénzügyi bizottságnak as 1902. év első négy hónapjában viselendő közterhekről és fedezendő állami kiadásokról szóló törvényjavaslatot illető jelentését). Elnök: Kivan valaki átalánosságban a törvényjavaslathoz szólani ? Dégenfeld Pál gr. jegyző: Gróf Zichy Nándor ő excellentiája! Zichy Nándor gr.: Nagyméltóságú elnök! Méltóságos főrendek! Két különböző szempontból vagyok bátor kegyes figyeímöket igénybevenni, Az eg}dk az, hogy indokolni akarom, miért nem fogom elfogadni ezt a törvényjavaslatot; a másik pedig az, hogy ennek a már szólhassa vált indemnitásnak alapján való további pénzügyi kezelésre vonatkozólag némely nézeteket akarok a méltóságos főrendek figyelmébe ajánlani. Azt szokták monda.ni ós a ministerek is azt mondják : hiszen nem bizalmi szavazatot kérünk mi az indemnitásban, tessék tehát azt megszavazni, mert annak minden körülmény között meg kell szavaztatnia. Nekem egyszer egy igen kiváló hazafitársam, Tisza Kálmán, ministerelnök korában azt mondotta: Hiszen ha nem szavazzák meg e törvényjavaslatot ma, és holnap magok ülnek a ministeri székekben, magoknak is szüksógök vagyon erre az indenmitásra, mert e nélkül nem lehet kormányozni Akkor sem lehetett felelni a főrendiházban az ilyenekre, de hát elgondoltam magamban ; igen egyszerűen, akkor holnap megszavaznók magunknak ós aztán kormányoznánk tovább. Hanem hát annak az ideje sohasem érkezett el, hogy ilyen indemnitásokat kérhettünk volna a méltóságos főrendektől. Be nem is bizalomról van itten szó. A minister igen könnyen dispensálhatja a kisebbséget a neki adandó bizalomtól, hiszen ő a többség nevében kormányoz. A. kisebbség azonban nem dispensálhatja magát attól, hogy ki ne mondja azt, mi a- politikai álláspontja ós ennek következtében, minthogy bizalom alatt itt nem azt a közönséges emberek közötti bizalmat értjük, hogy rád bizom a tárczámat. mert tudom, hogy nem fogsz meglopni, hanem a politikai bizalmat értjük, a mi ilyen kérdésekhez szokott világszerte köttetni, ón magamat, egyénileg nem dispensáJhatom attól, hogy ez alkalommal szavazatommal nem járulhatok ennek a törvényjavaslatnak elfogadásához A mi magát a tárgyat illeti, szokássá vált, ma már úgyszólván normális állapot az, hogy évről-évre indemnitásokkal viszszük keresztül a financiális kezelést. Ez nagyon rossz, kivált pedig a főrendek szempontjából nem helyeselhető állapot. Igen természetes, a ministerium a többség nevében kormányoz úgyszólván, a többségnek közege, a többség bizodalma tartja őt és a többség neki az indemnitást akár örökké is megszavazza. Ennek a többség általi bizalom-megszavazásnak és átalában a többség bizalmának alkotmányos országban mégis van korlátja és ez a korlát a törvény. A törvénynek komoly megtartására pedig épen a főrendek hivatottak első sorban súlyt fektetni, meri ha a képviselőház a parlamenti kormányt gyakorolja, akkor a főrendiház a törvényesség született őrének mondható, és a törvény, az az önkény korlátja, azaz elnyomottak biztositéka, a kisebbségeknek védelmezője. Ezekből a szempontokból nagyon kívánatos, hogy ezzel az indemnitással vissza ne éljünk és hogy egyszer valahára ennek az állapotnak vége vettessék Csak az a kérdés, hogy lehetséges-e az és mi annak az oka, hogy minden esztendőben ilyen fel5*