Főrendiházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–1902. június 20.

Ülésnapok - 1901-4

30 A főrendiház IV. ülése. lett emelkednie abból a helyzetből, nem is a kezdetleges, hanem a tökéletes, mondhatnám, tabula helyzetéből, a melyben állami, pénzügyi és gazdasági szervezetét illetőleg állott. Nem volt semmi, egyszerűen nem volt semmi. Már most ennek a nemzetnek a modern állam feladatait kellett megoldania és megconstruálnia a magyar államot, a maga egész na,gy organismusával, a maga nagyon is nagy költekezésekkel járó nagy szervezetével; rohamosan kellett belemenni a dolgokba. Csak egyet említek — pedig a mi gazdasági, pénzügyi és állami történetünk minden lapja ékesen bizonyít és sokat mond —- csak egyet említek. Magyarország, ha akkor az ő közlekedési rendszerét egy igen nagy, hatalmas lökéssel oda nem fejleszti, a hová fejlesztette öntudatosan, akkor nem tudott volna megállani egy perezig sem a gazdasági élet nagy mozgalmaiban ós a magánháztartás ós az állami háztartás nagy terhei alatt. Hogy ily rohamos alkotás, ilyen rohamos kiemelés nem megy olyan könnyen, mint azoknál a nemzeteknél, a melyek hosszú évtizedeken és századokon át fejlődhettek, az egészen természetes. Mik voltunk mi 1867-ben, tessék visszagondolni! En az akkori állapotok bölcsőjénél ott állottam, és ha ma valaki oda visszagondol, el sem képzeli, hogy mi minden kellett ahhoz, hogy ez az ország egyszer lábra tudjon állani. A bölcsőből, a pólyából kellett mindjárt járni tudnia . és felvennie a fegyverzetet, a mely nem volt akkor az ő erejéhez mérve. Ő nagyméltósága tudja, ő egyike azoknak, a kik legjobban tudják, mert abban a korban egymás mellett ültünk, és gazdasági ós pénzügyi kérdésekről sokat beszéltünk; nagy hibák követtettek el, igen nagyok, elhamarkodások, az erők túlbecsülése és egy bizonyos felületesség. Ezeknek a hibáknak megvoltak a magok következései. De ha ezek a hibák elkövettettek , az nemcsak emberi dolog, de az a dolgok természetében volt, mert hisz nem volt időm rendszeresen csinálni jobbat, mert a kergető nagy erők különben lelökték volna az országot arról az ösvényről, a melyen állott ós a melyen járnia kellett. És az az ember, a ki akkor Magyarország pénzügyeit vitte a maga nagy genialitásával -^- mert az kellett hozzá —• ós a maga nagy munkabírásával, bármilyen nézetben volt gróf Zichy Nándor ő nagyméltósága ós voltam én vele az ő működésének bizonyos részleteiről, az a fórfiú örök érdemeket szerzett magának Magyarország állami életének megalkotásával, mikor a semmiből, habár hibákkal, meg tudta csinálni azt, a mivé aztán lett, — hibákkal, nagy, káros következésekkel itt-ott, de a miket meg lehetett és meg lehet reparálni, holott azt, ha meg nem tudja vala csinálni, nem lehetett volna soha megcsinálni, mert akkor azok örültek volna neki, a kik kételkedtek 1867-ben abban, hogy ez az ország meg tud állani a maga lábán ós a kik azt mondották, hogy csak papiroson van az a kiegyenlítés, a mi történt akkor és a magyar állami souverainitásnak és a magyar önállóságnak ós a magyar törvénjdiozási ós belkormányzati teljes függetlenségnek helyreállítása; a kik azt mondották, hogy nem tudja magát fentartani a magyar állam, hogy bele fog bukni. Nem bukott bele. De hogy ez nagy erőfeszítéssel járt és ilyen árnyékoldalakkal, azt nem lehet tagadni; ós azoknak az adósságoknak a legnag}'obb része ennek a nagy alkotásnak a concatenatiójából íolyik. Mert minekünk kellett minden téren és sokszor kétszeres költséggel és a megtanulás költségeinek többletével fentartani mindent, kezdve a belügyi kormánytól le a honvédelmi kormányig az államólet minden terén, gazdasági, culturalis téren, az ország közigazgatási nagy szempontjainak