Főrendiházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–1902. június 20.
Ülésnapok - 1901-4
A főrendiház IV. ülése. 31 és — nagy értelemben veszem — ágazatainak minden izében. Hogy ez azután avval a nagy megterheltetéssel járt, az bizonyos. De ő nagyméltósága igazat fog nekem adni, hogy az, a mit ő hirdet — ós bölcsen hirdet - hogy óvakodjunk ezen a téren túlozni, az megtörtént ós megtörténik. Méltóztassék visszalapozni! Az utolsó évtizedben, vagy talán még messzebbre visszamenő időben is a folytonos és nagy adósságcsinálás politikájával ez az ország szakított. Akkor eleinte kellett és sok ideig kellett adósságot csinálni. Hiszen ón tudom, hogy milyen feladat volt az. azokat a függő adósságokat convertálni, a melyeket a magyar alkotmányos élet első éveiben contrahálni kellett.Azóta azonban — méltóztassék visszatekinteni — még olyan műveleteket is, mint a valutarendezés, a merynek kezdeményezése örök érdeme marad ezen nagyméltóságú ház egyik tagjának, a ki ott ül, (Welcerle Sándorra mutat.) még azt is keresztül tudtuk vinni saját erőnkből és készleteinkből és megtakarított filléreinkből, adósságcsinálás nélkül. Ez nagy haladás a múlthoz képest és megnyugtató állapot, a mely. gondolom, ő nag3miéltóságának, a ki olyan éles szemmel ós nagy tudással kiséri ezeket figyelemmel, a maga részéről csak elismerését kell, hogy kivívja. Bocsánatot kérek, hogy talán elragadtattam magamat, hogy meszszebbre mentem ós elkalandoztam oly terrénumokra, a melyek talán nem tartoznak szorosan a mai vita keretébe ; de a miket hallottam, azok keltették bennem ezeket az eszméket ós keltették beiméin a meggyőződésnek, az érzésnek azokat a nyilvánulásait, a miket azokról a nagy kérdésekről, a liberalizmus kérdéseiről és most ebben a retrospective tartott kis essayben előadni szükségesnek tartottam. Ezekért bocsánatot kérve, ajánlom a válaszfelirati javaslatot elfogadásra. (Élénk helyeslés és éljenzés balfelöL) Dessewffy Aurél gr.: Személyes kérdésben vagyok bátor szót kérni. (Bálijuk!) Az igen tisztelt ministerelnök úr visszautasította azon állításomat, illetőleg kifejezésemet, hogy a mostam aerát a tisztesség aerájá nak tekintem. Meg is mondottam az előbb, hogy miért, milyen okoknál fogva. Én az ő részéről igen lovagiasnak, igen szépnek tartom ezt a felszólalását, de, engedje meg, én a magam részéről pedig fentartom az állításomat, inert abból indultam ki, hogy oly kormánynyal szemben mint a minő az előbbi volt, a mely nem respectálta a levéltitkot (Mozgás és ellenmondás halfelöl.) és mely magánéleti dolgokba is belement, nekem megvolt a véleményem ós azt fentartom. (Mozgás balfelöl.) Fejérváry Géza báró honvédelmi minister: Az nem ér semmit, ez a véleménye! Elnök: Szólásra nincsen feljegyezve senki . . . Széll Kálmán ministerelnök: Méltóságos főrendek! Én csak azt vagyok bátor erre megjegyezni, hogy én igazán úgy gondoltam, hogy az a magyarázat, mely ő nmóltósága szavainak adatott, alkalmat fog szolgáltatni neki arra, hogy a rectificatiót megtegye. 0 nmóltósága azonban fentartotta állítását úgy a mint azt mondotta. Bocsánatot kérek, de ezt fentartani nem lehet semmiféle körülmények között. (Helyeslés.) Csak nemrég, talán tegnapelőtt hosszasan kifejeztem a parlament másik háza • ban, miben áll az ón rendszerem: hogy mikópen csináltam azt meg, micsoda alapokra helyezkedtem; de abból kikapcsoltam, kiküszöböltem, mióta csak itt vagyok, három esztendő óta azt, hogy ez tisztességesebb akar lenni, mint bármelyik más. Ezért is kérem tisztelt barátomat, legyen szives az én felfogásomhoz járulni ós a magáét elejteni.
