Főrendiházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–1902. június 20.

Ülésnapok - 1901-4

A főrendiház IV. ülése. 29 a nemzetnek, a társadalomnak, mint annak követelményei ós következményei kielégítést nyerjenek. (Élénk helyeslés a baloldalon. Felkiáltások: Nagyon szép! Nagyon szép!) így fogom ón fel a liberalismust, a mely fentart, a mely összekulcsol, a mely átalánosit, a mely visz, a mely éltet, a mely ezt a magyar államot és ezt a magyar társadalmat a maga egységes alapjain és egységes czéljaival ós a maga öntudatos, fokozatos, okos haladási ós fejlődési intézményeivel akarja consolidálni, erősíteni, fentartani és minden veszélytől megóvni, fejleszteni és virágzóvá tenni. (Élénk helyeslés a baloldalon. Felkiáltások a jobboldalon: Nagyon jó! Nagyon szép!) Ez az, és minden, a mi ebbe beleillik, az liberalismus, és minden, a mi ebbe bele nem illik, az nem az, ós minden, a mi evvel ellenkezik, nem az, hanem csak a mi ezzel válhatatlanul összefügg, a mi ebből folyik. És a rendszer ós a. módszer, és a kezelés, és az alkalmazás, az aztán az agynak a lüktetése, a szívnek a verése mellett legyen az ország érdekeit, a fejlődést, az erősödést szolgáló minden irányban ós akkor meg fogja teremni a maga gyümölcseit és akkor meg fogja győzni azokat is, a kik ma nem hivei a liberalismusnak, hogy ez a liberalismus nem hozhat veszélyeket semmire, a mi nemes ós szép, semmire, a mi értékes ós kincses dolga ennek az országnak, hanem csak üdvöt hozhat ós hozhatja minden irányban azt, a mit az országnak és nemzetnek kívánunk. (Élénk éljenzés balról.) Ez az ón hitvallásom, úgy akartam megmagyarázni, a mint belőlem fakadt, meggondolás nélkül, készülés nélkül, úgy, a mint érzek. így érzek és igy ítéljen ^.rninentiád felettem. (Élénk helyeslés és éljenzés.) Azt mondja gr Zichy Nándor ő excellentiája, hogy a gazdasági viszonyok oly rosszak ebben az országban, hogy azon segíteni kell, segíteni kell a kicsi emberen ós segíteni kell minden irányban. És igaza van. És ő nagyméltósága meg lehet arról győződve, hogy minden lítmutatás, minden útbaigazítás és figyelmeztetés ezen a téren részünkről a legelőzékenyebb fogadtatásra fog találni. Hibázhatunk egyben-másban, helytelen lehet a mi conceptiónk, de a mi törekvésünk az, hogy ennek az országnak gazdasági erejét minden izében fejleszszük ós erősítsük. Csakhogy csodákat törvényekkel ós kormányzati rendszabályokkal, a mint a trónbeszéd is mondja, nem lehet teremteni. Közre kell hatni, közre kell működni és rajtunk nem fog múlni. Ő excellentiája azt mondta, hogy ő már régebben megmondta, hogy adósságból él ez az ország, idegen tőkéből, adósságok felhalmozásából és megjósolta, hogy össze fog alatta rogyni. Igen, én emlékezem azokra az időkre, a mikor mi ugyanazokon a padokon ültünk és igen szívesen ós igen melegen emlékszem azokra az időkre, — mert régi időkben és azoknak homályába feküsznek már ezek a momentumok — és emlékszem arra az időre, mikor mi egymással csatáztunk sok ilyen természetű kérdésben. Én ő excellentiájának törekvéseit ós az ő véleményét ós az ő tudását ezekben a kérdésekben mindig nagyra becsültem. De egyre vagyok bátor figyelmeztetni, hogy a mit akkor igen sokszor ós nekem is a 70-es epocha második felében, 1875—1879-ig figyelmembe ajánlott és megjósolt, elismerem, abból sok bekövetkezett. De nem minden. Akkor is már az mondatott, a mit ő excellentiája most mond, hogy az ország nem birja az idegen tőkének ós az adósságnak ezt a terhét, alatta össze fog törni. Igen, nagy ez a teher, kétségtelenül nagy, de egyet ne méltóztassék elfelejteni: hogy ennek az országnak 1867-ben ki kel-