Főrendiházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–1902. június 20.

Ülésnapok - 1901-4

28 A főrendiház IV. ülése. gyen is az az enyémmel. És így tisztelettel fogadtam azokat is, a miket ő nagyméltósága beszéde többi folyamában a liberalismusról mondott, bárba azokkal nemcsak egyet nem értek de azokkal magamat teljesen ellentétes nézetben és meggyőződésben levőnek állítom. ő nagyméltósága azt mondja, hogy mindent veszni hagyunk, csak a liberalismust nem; hogy ez a, jelszó. Kérem, hibásan van felállítva a kérdés. Ha így lenne, hogy veszszen bármi, veszszen az ország, veszszen a legemin ensebb, legcardinalisabb, a legvitalisabb érdeke az országnak ós a nemzetnek, a melyet mi képviselünk a magunk összességében odalent abban a másik házban és ebben a házban és itt a kormány padjain; ha igy lenne, akkor ő nagyméltóságának igaza volna. De nem igy van. Mi, a kik a liberalismust hirdetjük; a kik azt mondjuk, hogy ennek a magyar államnak consolidati ójára, megerősitósére, anyagi és szellemi haladásának biztosítására a liberális politikára van szüksége, mi nem igy okoskodunk. Hanem azért vagyunk a liberális politika hivei, mert azt hiszszük, hogy éppen ezzel biztosítjuk és leginkább mindazt, a miről ő nagyméltósága szólott, a mit mi nem hagyunk veszni a liberalisrnus végett, hanem a mit biztosítani, a mit erősíteni a liberalismussal akarunk. Ez a mi felfogásunk. (Helyeslés és tetszés halról.) Azt kérdi ő nagyméltósága: mi hát az a liberalisrnus ? Ki felel erre a kérdésre ós feleljen valaki. Megkísérlem ón a feleletet. Schlauch Lörincz bíboros, nagyváradi püspök: Nagyon bajos! Széll Kálmán ministerelnök: Tudom, hogy olyan erős kritikussal szemben, mint eminentiája, azzal a philosojDhphal szemben, a kinek kijelentéseiben ós irataiban sokszor gyönyörködtem, nagyon nehéz a helyzetem. Ez a közbeszólása most még inkább megijeszt, de hát én gyenge erővel megkísérlem a mester előtt fejtegetni, a mit vallok. Én azt mondom, hogy a liberalisrnus nem codificált valami, nem valami scholasticus, valami systematieus tételekből összealkotott schema; nem valamely sötét szobának a zugában gondolkodó agyában keresztülvitt theoriticus és kathedrális pon tozatoknak foglalatja. Nem! Az a liberalisrnus, a mit én vallok, a melynek hive voltam, a mióta eszmélni tudtam és meggyőződésből és olyanból, mint a minő ellenese ő nagymóltósága gr. Zichy Nándor, az a liberalisrnus más. Az egy irány, az egy vallomás, az egy érzés, az egy felfogás, egy szellem, a melyben kiki az ország ügyeit vinni, vezetni és szabályozni akarja. Az az a szellem, a mely a jogegyenlőségnek, a szabadságnak, a haladásnak, a fejlődésnek, a törvény ós a nagy állami czólok és feladatok keretei között érvényesülő szabad mozgásnak szelleme és a mely ezekből a nagy eszmékből deriválja a maga irányzatát, a maga törekvéseit és a maga aspiratióit ós a mely ebből a szellemből akarja az applicatiót megcsinálni és a mely ezt a szellemet akarja a dolgok A^ezetésóbe és fejlődésébe átültetni. Egyedül ez őrzi meg az országot a visszaeséstől és visszafejlődéstől — a mi az enyészetet jelenti — és egyedül ez képesiti a nemzetet arra, hogy a nemzet egyeteme a maga összességében kifejthesse szellemi ós gazdasági erejét. Adassék meg minden, a mi az emberé, a mi a jogé, a mi az egyenlőségé, a mi az államé, a mi az Istené ós a mi a vallásé, mindegyiknek a maga legitim körében ós világában, úgy, hogy mindazok a nagy érdekek, a melyek az emberiséghez, az emberi haladáshoz, a magyar államhoz ós mindazokhoz a nagy kincsekhez fűződnek, a melyeket ezek a nagy fogalmak elénk állítanak, hogy mindazok a nagy érdekei az államnak, az országnak,