Főrendiházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–1902. június 20.

Ülésnapok - 1901-4

20 A főrendiház IV.,ülése. egy pár "év előtt közéletünkben és parlamentünkben nagyon sötét felhőket mutatott, a mostani ministerelnök -úr vezetése óta lényegesen változott ós e felett nagy megelégedésemet kell kifejeznem. Ha tekintjük akár a kormányzás módszerét, akár a választásoknak mikénti vitelét, szemben ' az előbbi kormánynak választási campagneaival, továbbá a ministerelnök úr eljárását a parlamenti élet tisztázására nézve, a tisztesség behozatalára nézve, a curiai bíráskodás ós az összeférhetetlenségi törvénynek létesítése által: mindezek oly dolgok, a melyek legalább bennem a> kormányelnök iránt a legnagyobb rokonszenvet ós tiszteletet alkalmasak kelteni. A trónbeszédben, illetőleg a kormány programmjában annyi kérdés van megemlítve, hogy azok tulajdonképen félszázad munkásságát merítik ki. Szabad legyen tehát ezek közül csak a legfőbbekre kiterjeszkednem, azokra, a melyeket acutak és a melyeknek megoldása, azt hiszem mindnyájunkat, a kik közgazdasági kérdésekkel foglalkozunk, melegen érdekel. Ertem első sorban az Ausztriával való kiegyezést, az általános vámtarifát és a nemzetközi szerződések kérdését. Ha szétnézünk Európában, ós különösen azt az Amerikából kiinduló mozgalmat tekintjük, a mely a nemzeti munka ós termelés védelmében jut kifejezésre, ós a melyet Németország és Francziaország már életbeléptettek, sőt még a szabad kereskedő Anglia is azon gondolkozik, hogy az ő imperialisticus politikájának kiterjesztésével az anyaállam és a coloniák közt vámvédelmet és vámkapcsolatot létesítsen: akkor bennünket, a kik addig, a míg egész Európában a szabad kereskedelmi theoriák voltak uralkodók, a melyek ránk nézve igen kedvezőek voltak, ez a megváltozott helyzet szintén megfontolásra késztet. A megváltozott helyzet abban is kifejezésre jut, hog3^ az árak csökkennek, különösen a mezőgazdasági termékek árai. Épen azért kétszeres aggódással tölt el engem," ha látom, hogy ezeknek a kérdéseknek rendezése olyannyira kitolatik, hogy absolute semmiféle kilátás és reniéiry nincsen arra, hogy e kérdések mentől előbb megoldassanak. A köztünk ós Ausztria között lévő várnközösséget illetőleg, a ineby az 1862 : XH. t.-ez.-ben van lefektetve mely tulajdonképen arra való, hogy az egyik állam a másiknak a piaczát biztosítsa, a helyzet mindinkább kedvezőtlen, mert sem a Lajtán túli parlamenti tényezők, sem áz ottani kormány nekünk semmi kellő biztosítékot ós garantiát ebben a tekintetben nem nyújtanak. Már most ezeket a kérdéseket összekapcsolva azzal a situatioval, a mely egész Európában mutatkozik, és szembeállítva azzal a bizonytalansággal, a mely a gazdasági élet egész mezejére kiterjed, ós a mely már évek óta uralkodik: ez mindinkább késztet arra, hogy ennek az aggályomnak itt most kifejezést adjak. Kérem az igen t. kormányt, igyekezzék ezt a nehéz situatiot, a mely úgy az egész európai helyzetből, mint épen Ausztriával való visszonyunkból származik, megszüntetni, és olyan állapotokat létesíteni, a melyekből reményünk lehet arra, hogy' a mai stagnatio megszűnik. Szemben ezzel a súlyos helyzettel, a melyet a válaszfeliratban nem láttunk eléggé hangsúlyozva, lehetetlen, hogy ne mutassak rá egy pár jelenségre, a mely bennem is aggályokat ébreszt. Ilyenek egyes csatornatervek. Ilyen másrészről a budapesti kereskedelmi kikötő létesítése, vagy oly beruházások, a melyek nem állanak arányban a mi gazdasági erőnkkel. Talán lehetne ezeket a terveket pártolni, ha egyáltalán a meglevő vizi utak kellőleg ki volnának használva ; de mikor látjuk, hogy például a Vaskapu maga 14 millió beruházást