Főrendiházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–1902. június 20.

Ülésnapok - 1901-4

A főrendiház IV. ülése. 19 leginkább. Ezt pedig mi tudtuk. De számoltunk-e ezzel, mikor a quotát felemeltük ? Lehet-e még tovább men­nünk és uj terheket magunkra hárí­tanunk? Ezzel számolnunk kell majd, mikor a hadi létszám és a közös hadsereg ós honvédség ügyéről fogunk szólam. Ép azért üdvözöltem a fel­irati válaszjavaslatot, hogy e részben tökéletesen szabad kezet tart fenn. De nem tartózkodhatom attól, hogy egész komolysággal ne figyel­meztessem erre a helyzetre a nagy­méltóságú főrendeket, és ha az ón szavam hangja tovább terjedhetne, mindazokat, a kiknek ezekhez az ügyekhez szólásuk ós ezekről való gondoskodásra kötelezettségük van. Hogyan történnek ezek a dolgok ? Nagyon kedves és könnyű a bő köl­tekezés. Nagyon gyönyörűek azok a dolgok, a melyeket pénzzel csinálunk és szerzünk meg, azután meg minden kormány, a mely bőven költ, a mely hivatalokat szervez, a mely épit, a mely rendezkedik, csatornákat tervez és nagyszerű berendezéseket akar tenni, legalább eg}ddeig mindig nép­szerű. De hát hogy is ne tetszenék ? De ott van az a felséges, kegyes jó lír, a kibe helyezett bizalmunk sok­szor, mikor a kormányok nem véd­ték meg az egyesek jogos szabadsá­gát, mikor az ország válságos hely­zetekbe jutott, a kibe helyezett bizal­munk, a ki iránti szeretetünk mind­ezen viszonyok között azt a lelki meg­nyugvást szerezte nekünk, hogy csak felszínes mind, mert ott a trónon ül a király, a ki Magyarország alkot­mányát lerontani nem akarja és nem fogja engedni, és a ki meg fogja vé­deni az alkotmányt és magyarjainak jogát és szabadságát, Ezt a megnyug­vást, adja a trón. Bárcsak ezt a megnyugvást hasonló mértékben vagy megközelítőleg megadnák az alkot­mányos törvény iránti hűség és a király iránti tisztelet minden kor­mányunk részéről minden időben. Hát kérem, méltóságos főrendek, ezek a kérdések mind ki vannak fejtve a néppárt válaszfeliratában. De még egyet jegyzek meg hozzá. Önök azt hiszik, hogy az nagyon ártal­mas dolog, hogyha egy párt létezik az országban, a mely a trónhoz, az alkotmányhoz hű, a mely hazáját szereti ós a melyben olyan férfiak voltak, a kik soha sem irtak alá vala­mit csak azért, hogy meghajoljanak a pillanat követelményei előtt, vagy mert más kiutat nem találtak. És miért, miért csak ez a néppárt az? Miért minden más párt iránt kegye­sek, még a nemzetiségeket is támo­gatják a néppárt ellen? Mert nem liberális ós mert a liberalismus a ca­tholicismusnak esküdt ellensége. (Moz­gás balfelöl.) így állunk ám uraim. Ezt elmondják Francziaországban, ezt lát­juk Olaszországban. Ez a, liberalismus nem mondom, az önök liberalismusa, de az út, a melyenjárnak, önöket vagy utódaikat oda fogja vezetni. Bocsássanak meg, bizony nem akartam sem tragikus, sem pedig hosszadalmas lenni. Egész igyeke­zetem az volt, hogy önökhöz azon nyájas szeretettel szóljak, a melyet önök részéről oly sokoldalúlag élvezni szerencsés vagyok. Nézzék el az én lelki és lélek szerinti ragaszkodásom­nak, egyházam, hazám iránt és a trón iránti szeretetemnek és a jövő iránti aggodalmaimnak, ha talán egy, vagy más kérdést érdesebben he­gyeztem ki, mintsem szerettem volna. Nem fogadhatom el a felirati ja­vaslatot. Gáll József jegyző: Dessewffy Aurél gróf! Dessewffy Aurél gr.: Nagymél­tóságú elnök úr! Méltóságos főren­dek! Mindenekelőtt azzal akarom beszédemet elkezdeni, hogy én a vá­laszfeliratot elfogadom. Azon szokás­nál fogva, hogy a válaszfelirat a trón­beszédnek, illetőleg a kormnuy pro­grammjának paraphrasisa, legyen sza­bad mindenekelőtt azt constatálnom, hogy a politikai helyzet, a mely még 3*

Next

/
Thumbnails
Contents