Főrendiházi napló, 1896. V. kötet • 1900. április 30–1901. szeptember 3.

Ülésnapok - 1896-74

78 LXXIV. ORSZÁGOS ÜLÉS. felmentvényt megadják, hogy továbbá Bajai Béla és Murányi József iroda tiszteknek, valamint Fáy Elek dr. főrendiházi terembiztosnak alapfizetésük után a folyó évre 10°/o-os drágasági pótlékot engedélyeznek, hogy továbbá Fáy Elek dr. főrendiházi terembiztosnak a IX. fizetési fokozat 2. osztályába sorozásával alapfizetését 200 koronával felemelik. Végül kijelenthetem, hogy a méltóságos főrendek a gazdasági bizottságnak állásfoglalását az úgynevezett évkönyvre vonatkozólag magokévá teszik. Következik most, méltóságos főrendek, a napirend. Méltóztassék első sorban felolvasni a pénzügyi bizottság jelentését az 1901. év első három hónapjában viselendő közterhekről és fedezendő állami kiadásokról. Latinovits János jegyző (olvassa a jelentést). Elnök: Kíván valaki átalánosságban hozzászólani? Zichy Nándor gr.: Nagyméltóságú elnök úr, méltóságos főrendek! Mindenekelőtt jeleznem kell abbeli nézetemet, hogy a mennyiben adandó szavazatom a kormány működésének megszakítását, beállítását, az adófizetések megszüntetését, az állami gépezet megakadályozását vonná maga után, szavazatom bizonyára más lenne, mint a milyen most lészen. De a ministerelnök urnak és átalában mindnyájunknak ettől félni nincs okunk, hanem igenis az a parlamenti szokás, hogy ezen indemnitas bizalmi szavazatnak tekintetik, és a kisebbség, melynek szavazata úgy sem vet véget a kormány működésének, e részben bizalmi szavazatot nem adhat, nem szokott adni, és azt én sem szándékozom megadni a kormánynak. Az az ür, a mely elválaszt engem a kormány politikájától, oly nagy, hogy azt jelenleg a bizalom által áthidalnom lehetetlen. Azon remény élt bennem és sokakban, midőn a ministerelnök úr átvette az ország ügyeinek vezetését, hogy azon nagy nehézségek, az a nagy szakadás, mely az ország ban létezik, ő általa legalább is jó indulatú orvoslási törekvés elé fog vezettetni. Ezen reményünkben csalódtunk, bár vajmi kívánatos lenne, hogy az egyetértés és közös erővel való közreműködés mozdítaná elő a nehézségek elhárítását, melyekkel küzdenünk kell. Ha körültekintek, azt Játom, hogy terheink mindenkép szaporodtak, hogy segélyforrásaink mindenkép apadtak. Ez pedig főleg áll az ország lakói, polgírai legnagyobb részére, zömére, többségére, a melyet jelenleg Magyarországon a íöldmíves osztály képez. Köztudomású dolog az, hogy a föld hozama jelentékenyen apadt. Hiszen csak tekintsünk körül és ne azt kérdezzük, milyenek az árak, hanem minők a bérletek, és azt fogjuk látni, hogy azon idő óta, mikor pályarendszerünk még csak kezdetleges alapvonásaiban is alig volt meg, midőn számos intézkedést még nélkülöztünk, mely jelenleg hivatva volna a nép jólétét előmozdítani és az adóalapot öregbíteni, a bérlet legalább is egy-két forinttal holdanként apadt. Ha a nép közt fordu'unk meg, azt látjuk ugyan, hogy külsőleg egyik vagy másik ház vagy telek kedvezőbb külszint mutat, de ha bemegyünk és nézzük a család viszonyait, hogyha számbavesszük azt a sok vagyoni bukást, azt a sok árverezést, azt a roppant szegénységet, mely terjed, akkor önkénytelenül azt kell kérdeznünk: minek terheltük meg magunkat oly roppant adókkal, oly roppai t adósságokkal és kölcsönökkel, ha ennek eredménye csak az, hogy a nép zömének helyzete nem javult, hanem rosszabbodott? Tovább nem akarok kiterjeszkedni. Elég annyit mondanom, hogy bizony gondoskodni kellene arról, hogy ne öregbítsük a terheket, hanem gyarapitsuk azok viselésének lehetőségét és módjait. Ezeket én a jelen kormánynak nem szemrehányásképen hozom fel; csak annak jelzésére, hogy bizony volna elég más ok is, a mely engem arra serkentene, hogy a kormányt arra ösztökéljem, működését abban élénkíteni akarjam, hogy többet, hogy erélyesebben, kihatóbban cselekedjék ezen viszonyok javitása érdekében. De a mi felszólalásra késztetett, a mi miatt a bizalmi szavazatot kénytelen vagyok megtagadni, az az a körülmény, az az, a mire már beszédem kezdetén ráutaltam. Nagy elfogultság azt hinni, hogy a keresztény és különösen a katholikus hit elvei, a hitélet, a népnek felfogása, az egyháznak irányítása egyesek fel-