Főrendiházi napló, 1896. V. kötet • 1900. április 30–1901. szeptember 3.

Ülésnapok - 1896-71

48 LXXI. ORSZÁGOS ÜLÉS. Én is azt mondom, hogy ő Felsége akarata és a trónörökös nyilatkozata előtt tisztelettel meghajlok, és pedig azért, mert meg vagyok győződve, hogy a legalkotmányosabb király nyilatkozata az alkotmánynak és a törvénynek megfelelő, mert látom, hogy a ministerium azon közjogi actusban jelenléte által részt vett, a melyben ezen ünnepélyes nyilatkozat ténynyé vált. De uraim, ezek nem indokok. Úgy ő Felségének akarata, mint a trónörökösnek nyilatkozata és esküje előtt meghajolni és ezeket tiszteletben tartani, ez igen természetes és megfelelő dolog, és teszszük ezt, mikor látjuk és tudjuk, hogy ezen nyilatkozatok a törvénynek megfelelők. Nem indok a tisztelet, hanem a tisztelet a személy iránti tiszteletből és a törvény iránti tiszteletből ered. És én, úgymint Zichy János gróf, uern indokból, hanem tiszteletem nyilvánításául és hódolatkép indulok ki ebből. Azon módosítás, melyet Zichy János gróf beadott, lényegileg ezen beczikkelyezési törvényjavaslatban most benfoglaltatik. Én, méltóságos főrendek, azt nem keresem, hogy azért foglalták-e be, mert Zichy János és a néppárti képviselők azt indítványozták, és nem gyanúsítok senkit, ha valamit tesz, hogy azt nem meggyőződésből teszi és nem azért cselekszi, mert helyesli és jónak látja. Én egy módositvány előterjesztéséből valami nagy dicsőséget senkire sem tekintek háromolhatónak. Módosítunk mi mindnyájan, hozunk törvényeket, elfoglalunk egymással ellenkező álláspontokat; csalódhatik egyikünk is, másikunk is; maga a törvényhozás is csalódhatik és megjön az idő, mikor ujabb törvény által csalódásait helyreigazithatja. Hanem a jóhiszeműséget a parlamenti tárgyalásokban egymás irányában kétségbe vonni, úgy hiszem, szintén csak nagy tévedés lehet. Nem imputálok semmit azoknak, kik tévedésbe estek, mert én is tévedhetek, tévedhetek belátásom gyarlósága és tévedhetek a discussio heve következtében. Ezeket valami különösen kiragadni nem volna érdemes, ha nem lennének kapcsolatban egy egész lánczolatával a tévedéseknek és nem volnának alkalmasak az önmagamnak tartozó önbecsülés és az énvelem egyformán gondolkozók általam követelt megbecsülésének kisebbítésére és a közitélet megtévesztésére. Bizony én vermeket nem szoktam ásni, hogy abba mások beleessenek; és ha én azt mondom, hogy ő Felségének akarata és a korojaaherczeg nyilatkozatának ünnepélyes nyilvánítása közjogi tény, akkor, azt hiszem, azt mondom, a mi logikailag is, jogilag is áll és helyes, és a mi sem a korona, sem pedig az ország megtévesztésére nem vezet. Különben hogyha ez a szándék nem is lenne oly távol tőlem, a mily távol vagyon, nagyon is gyarlónak érezném magamat, hogy akár a magyar közvéleményt, akár a koronát megtéveszszera, ha ttves is nyilatkozatom. De hát mi egy közjogi lény ? Mi egy törvényhozási végzés, egy törvényalkotás ? Egy törvényalkotás nem közjogi tény. A törvény alapján fejlődnek tények, és ezek, a mennyiben a törvényben megállapított szabályoknak az életbeni alkalmazására vonatkoznak, közjogi tények. Közjogi tények némely esetben a törvényhozásnak bejelentve és némely esetben önállólag és maguk is. Mert én egy trónörökös születését, egy közjogi, mindnyájunkat érdeklő, a közjogi helyzetet változtató ténynek tekintem, úgy mint egy békeszerződést, egy renuntiatiót, a melyek mind a magyar közjogban tények, a melyekkel számolnunk kell, s a melyek nem kerülnek az országgyűlés elé. Nem a két ház határozata, nem a szentesítés, a beczikkelyezés teszi ténynyé; maga a dolog a tény, a mely tagadhatatlan, mert anyagi alapja a tényleges állapotnak. Én szerintem abból a kifejezésből, hogy »mi egy közjogi tény előtt állunk*, nem következik az, hogy ezen lényt megítélni nem tartozik hozzánk, vagy nem állna jogunkban; de a tényt elismerni ténynek, az tagadhatlanul tényleges követelmény. Már most tovább megyek és azt kérdezem, hogy mindezekből lehet-e azt következtetni, hogy az, egy verem ásása, a melybe valakit bele akarunk ejteni? Ezt én átlátni éppenséggel nem vagyok képes. Ezekből áll, méltóságos főrendek, az, a mit álláspontomnak gyanúsítása ellen felhozni szükségesnek tartottam. Magára a törvényjavaslatra, a mint előttünk fekszik, egyedül egy megjegyzésem van. És ez az, hogy minekutána kiemeltetett magában a törvényjavaslatban jelenleg,