Főrendiházi napló, 1896. V. kötet • 1900. április 30–1901. szeptember 3.

Ülésnapok - 1896-76

LXXVI. ORSZÁGOS ÜLÉS. 111 bankügyletekkel, kereskedelemmel foglalkozó és nem kizárólag a két előbb megnevezett fajból kikerülő ifjúság ée ez meg fogja szüntetni a fentidézett két csoportnak eddigi monopóliumát bank és kereskedelmi ügyekben. Alig hiszem, hogy szükséges lenne bővebben fejtegetni, mennyire hozzájárulunk azzal a társadalmi béke létrejöttéhez, ha bizonyos kereseti forrásoknak monopolizálásáí megszüntetjük és ezeket mindenki számára hozzáférhetővé teszsziik, tehát törekvéseink e téren is megfelelnek a nagyméltóságú ministerelnök úr azon jogos óhajának, hogy oly nemzetgazdasági politika űzessék, mely összefoglal, egyeztet, az egyensúlyt keresi és találja és a végczélokban egyesit. Egy komoly borkereskedő sem mondhatja, hogy föllépésünk a borhamisítók ellen a legtávolabbról is veszélyeztethesse a becsületes borkereskedelmet. Ebben a kényes és sokat megvitatott kérdésben is tehát teljesen azonos az agráriusok érdeke a kereskedelem érdekeivel és érdekellentétről csak a rosszakarat regélhet. Tehát akárhova nézzek, bármennyire elemezzem kívánságainkat követeléseinket, azokban az osztálykapzsiságnak, az osztályharcznak még esak nyomait sem tudom felfedezni sehol. Ellenkezőleg csak egy jólétnek örvendő paraszt és birtokososztály lesz képes megtakarított fölöslegeivel egy egészséges és életerős hazai iparnak alapjait megvetni, mert a külföldről importált és kölcsönvett tőkéken nyugvó ipar nem egyéb mint melegházi növény, mely áldozatul esik az első viharnak. Miután az előbb mondottakból kifolyólag közgazdasági politikámat teljesen azonosnak tartom a nagyméltóságú ministerelnök úrnak közgazdasági politikájával és miután egyébként bizalommal nézek a kormány átalános politikája iránt, a költségvetést a részletes tárgyalás alapjául Rudnyánszky József b. jegyző: Prónay Dezső báró! Prónay Dezső b.: Méltóságos főrendek! Midőn néhány perezre a méltóságos főrendek figyelmét igénybe venni bátorkodom, kijelentem, hogy tekintetbe veszem azt a körülményt, a mely kifejezést nyert az által, hogy a főrendiház a költségvetés tárgyalására nézve tett sürgősségi indítványt elfogadta. Ebben annak az óhajnak kifejezését is látom, hogy nem kívánják a méltóságos főrendek, hogy a költségvetés felett hosszas vita folyjék e házban, nem pedig azért, a mit bizonyos mértékig méltányolnom kell, hogy a költségvetés szentesitett törvénynyé legyen, mielőtt még lejár az ideiglenes, pénzügyi felhatalmazás ideje. Á főrendiház pénzügyi bizottsága jelentésének végén a költségvetés elfogadására nézve egyik okul felemiitette a kormánynyal szemben való bizalmat és az előttem szólott igen tisztelt gróf úr is azzal végezte beszédét, hogy a költségvetést átalánosságban elfogadja, mivel politikája a kormány politikájával azonos és ő bizalommal viseltetik a kormány iránt. Nem fogom a méltóságos főrendek idejét sokáig igénybe venni azzal, hogy kifejtsem azt a lényeges eltérést, mely a kormány politikája és az általam vallott politikai nézetek közt fennforog és áthidalhatatlan választó vonalat képez. A közjogi kérdések képezik ezt a választó vonalat, a melyeknek jelentősége nálunk nézetem szerint oly nagy, hogy azok hatásukat éreztetik a nemzet egész életében, éreztetik a közgazdasági tevékenység terén is és ennélfogva a társadalmat a legmélyebben érintik, vagyis bármely kérdés taglalásánál a közjogi szempont melíőzhetlenül előtérbe lép. De mégsem tartanám időszerűnek most ennek a kérdésnek bővebb fejtegetését, csak ráutaltam arra, hogy ez a nézeteltérés a kormány és igénytelen személyem közt máig változatlanul fennáll. A bizalomra tehát a szó politikai értelmében részemről nincs ok; hanem azt készséggel elismerem, hogy mindazon kormányok közt, különösen mindazon kormányférfiak közt, a kik a kormány élén állottak, az ez idő szerinti miniszterelnök úr ő nagyméltóságát tartom annak, a kiben az alkotmányosság iránti érzés a legőszintébb és a kiben az önkényuralmi törekvések, valamint a párturalom ridegségének fentartására irányuló törekvések a legkisebbek mindazon kormányférfiak közt, a kik 1875 óta a kormány élén álltak. (Helyeslés.) Nagy feladat várakozik a kormányra, tudni illik az, hogy megteremtse azt a keretet, melyben a közgazdasági átalakulásoknál fogva szétmállott régi magyar társadalom helyébe alakuló-