Főrendiházi napló, 1896. V. kötet • 1900. április 30–1901. szeptember 3.

Ülésnapok - 1896-76

110 LXXVI. ORÍ minden a réginél, és a sérelem egyre nagyobb mérveket öltött. E perczben annyira fenyegetővé vált és a gyapjút földolgozó nemzeti iparunkat számtalan munkásaival együtt, olyan komolyan veszélyezteti, hogy alulírottak sürgősen fölkérik a hatóságokat, miszerint a határidőüzleteket tiltsák meg, vagy legalább is szabályozzák. Kötelességünknek tartjuk azokat figyelmeztetni, hogy az események úgyszólván kétségbevonhatlanul bebizonyították, hogy azon nemzeteknél, melyeknél a speculatio nem terelte el az elhelyezést kereső tőkét természetes hivatásától, mely abból áll, hogy táplálja az emberek és gépek munkáját, ott az ipari tevékenység nem lanyhult meg, egészségesen fejlődött. Hatalmas szomszédunk, Nagy-Brittania sohasem engedte meg a határidőüzleteket. A német kormány, mely egy pár évvel ezelőtt beleegyezett volt abba, hogy Lipcsében határidőüzlet rendszeresittessék gyapjúban, tavaly az üzleteket közvetítő tőzsdének bezárását rendelte el, miután meggyőződött, hogy milyen kárára voltak ezek az üzletek a gyapjút földolgozó iparra. Alulírottak, bizva a kormány éberségében, meg vannak győződve, hogy ez képes lesz olyan lépéseket tenni, melyekből kifolyólag nemzeti iparunk egyik legfontosabb ága újra lendületet fog venni, miután azt függetlenné tette, egy már fék nélküli üzérkedés befolyásától.« így beszél, túlzás nélkül mondhatom, az egész franczia gyapjúipar és kereskedelem. A fedezetlen határidőüzleti játékot két szempontból lehet rosszalni, morális és árképződési szempontból. Örömmel tapasztalom, hogy a tőzsde vezetősége a morális szempontot már figyelembe kezdte venni és ha ez irányú működését folytatja, okvetlen elejét fogja venni a sok bajnak. De az árképződési szempontot is sürgősen tekintetbe veendőnek tartom e kérdés megoldásánál. A kínálat és keresletnek megfelelő árképződés pedig, esak úgy fog megint beállani, ha az iparnak és mezőgazdaságnak fölötte káros és a kereskedelem részéről is teljesen nélkülözhető fedezetlen határidőüzleti játék üzése betiltatik, emberileg lehetetlenné tétetik. ÁGOS ÜLÉS. Az előbb idézettekből következtetve tehát, a fedezetlen határidőüzleti játék eltiltásának kérdésében is legalább is annyira válandnak hasznára törekvéseink az iparnak és kereskedelemnek, mint a mezőgazdaságnak és iparkodásunk végleges eredménye nem az lesz, hogy két táborra osztjuk a társadalmat, hanem ellenkezőleg az, hogy a társadalomnak kilenczvenkilenez százalékát egyesitjük azon czélból, hogy egy esunya, immorális, a kereskedelmet és ipart bénító és a mezőgazdaságot tönkretevő játékot, lehetetlenné tegyünk. Az ipari és kereskedelmi érdekeltség múlt évben tartott egy congressust Miskolczon. Ezen a többség erősen kikelt a szövetkezeti mozgalom ellen. Méltóságos főrendek! Az előbbi századokban nagy szerepet játszott a nyugoti társadalmakban az aristocratia. Francziaországban befolyása, minden ellenőrző factor hiányában, majdnem korlátlanná vált, holott Angolországban egyre nyirbált azon a szabadon mozgó democratia. Ezen két folyamatnak eredménye pedig az lett, hogy egy forradalom megtörte és napirendre tért a korlátokat nem ismerő franczia aristocratia fölött, holott a hatalmukért egyre küzdő angol főrendek jelenleg is majdnem annyi befolyással birnak, mint egy századdal ezelőtt. A szövetkezési mozgalom nem egyéb, mint a közérdeknek tömörülése azon czélból, hogy ellenőrizze, tőle telhetőleg lehetetlenné tegye a tőkének, kereskedelemnek túlkapásait. Megengedem, hogy a szövetkezetek erős versenyt csinálnak a kereskedelemnek, de e concurrentia a kereskedelmet csak edzeni, életképesebbé fogja tenni, végeredményben pedig működésök nemcsak a fogyasztóknak, de még az egész kereskedelemnek is előnyére fog válni. De még egy nagy haszna lesz a szövetkezetek terjedésének. Eddig ugyanis a pénzügy, a kereskedelem nálunk majdnem kizárólag zsidók, örmények által kezeltetett, úgyannyira, hogy szálló igévé vált, miszerint nem másnak való mesterségek ezek. A szövetkezetek kebelében neveltetik egy